A mai sokkal jobb nap volt. Hosszú percekig nem tudtam abbahagyni a nevetést, amikor wm elmesélete, hogy éjjel arra ébredt, hogy a cica áll az én mellkasomon, és őt figyeli, amíg én alszom.

Ez egész napra megalapozta a hangulatomat, pedig annyira nem könnyű, ma majdnem egymás torkának mentünk egy kiboruló fánkoszacskótól wmmel, nagy szükség van a bútorokra, egy kis pihenésre, nyugalomra rendre. nekem két nagy alvásra, meg egy kis szívásra, zenehallgatásra, heverésre, wmnek rendre, otthonosságra.
meglesz minden, csak még kell két hét kábé.

A mai képet nem magyarázom még el, aki látja az ügyes