A mai kép egy kicsit csalás, mert semmi közöm nincs hozzá, de sokat nevettem a cica arcán, ő egy kollegám anyukájával él, é fotózta, én pedig elkunyerbáltam, szerintetek kire hasonlít?

Amúgy érdekes estém volt, egy munkatársnál pizzáztunk, hármasban, szívtunk is, ez mindig nagy szám nekem, két év után először éreztem a dohány ízét a számban, nagyon finom volt, jaj nagyon finom, érdekes, az agyam a fű ízét totál kikapcsolta, csak a dohány. Édes zamatos kerek íz, fűszeres, abszolut nem füstös, fanyar, jaj de finom volt, ennek ellenére, nem érzem hogy rá kéne gyújtanom, nem érzem hogy hiányzik, nem gondolom hogy "csak az ízéért" kellene,egy átlag nap, ünnepnap se nagyon.

A szívás része az nem volt olyan nagy szám, jó minőség volt, és keveset szívtam, talán kicsit több kellett volna, de kellemesen beálltam de még a társaságipara-határ előtt. többször kellene csinálnom, kelllemes felszabadító élmény. Viszont ami érdekes volt, hogy a társaság egyik tagja érezhetően frusztrált volt, és ez rányomta azért a bélyeget a szitura, nagyon örülök hogy felnőtt vagyok, és túl ezeken hülye paranoid, instabil rágódós gondolkozósdin. Az is érdekes, hogy a paralány a hétvégén nálunk ebédelt, egyértelmű, hogy itt nem volt fű, és felszabadult volt, megy sokkal nyitottabb.

Jó dolog úgy visszafiatalodni kicsit, hogy már nem kell a az önbizalom hiányával, a tapasztalatlanság sutaságával, árnyékával küzdeni minden pillanatban.
 Mennyire hálás lettem volna tíz éve a mai önismeretemért, meg önszeretetemért. (mennyire hálás lennék most az akkori testemért, meg agysejtmennyiségemért - mennyire nem becsültem meg akkor egyiket sem...)

Viszont felnőttnek is jó dolog lenni, operaáriáat hallgatni hazafelemenet, és tudni, hogy wm és a cica a meleg lakásban várnak, OTTHON, a vécé mellett jó könyv, erős könyv vár, jó zene, szintén, béke.

Mindenesetre, a szívás száz százalék hogy jót tenne a blognak, nehéz most is abbahagyni a szófosást, szevasztok