folyópart

Szuper dolog a multikultit nagyon toló cégnél dolgozni. Három hét alatt egy kollegával sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítanom, ő is frissen kezdett a cégnél, Maya, aki Japánból jött négy éve az angol férjével.

Az első hogy nem bírom abbahagyni a bámulását. Igazán klasszikus japán arca van, erős állkapcsa, meg picike szája. Most először vagyok ilyen mindennapi szoros kapcsolatban ázsiaival, hát kihasználom az élményt. Az első négeremet is folyamatosan bámultam.

Maya Nagaszakiból jött. Furcsállotta hogy tudom Nagaszaki miről híres.
-és ismersz valakit aki ott volt?
-igen a nagymamám
-és?
-nem mesél róla. a bátyja pont alatta volt, eltűnt.
-eltűnt, nem is meghalt.
-így van. maradtak árnyékok
-kérdezd majd meg a nagymamádat
-igen meg kéne, már nagyon öreg. akkor 18 volt.

Most az összes Japánnal kapcsolatos kérdésemet fel tudom tenni,  szuper. A csápos kérdéseket még nem, de meg vagyok lepve azon hogy az ország nem nyugatiasodott el annyira amennyire elképzeltem. Például, ott is eléggé szar helyzetben vannak a nők, olvastam már erről, de így elsőkézből kapva eléggé fura.

Wm aki japánul tanult addig amíg rá nem jött hogy neki ez könnyű, néha megtanít egy egy mondatra, itadaki massz mondom ebéd előtt. Maya mindig meglepődik, azt mondja akcentus nélküli a kiejtésem, ez biztos a magyar anyanyelv miatt van.

-a cunamival mi volt?
-Nagaszakit nem érintette. de egy barátnőm Tokióban dolgozott a földrengéskor. Tudod, Tokió teli van felhőkarcolókkal. Ezek az épületek telis tele vannak dolgozó emberekkel. Amikor a földrengés volt, akkor ezek az emberek mind egyszerre tódultak ki az utcára. Mindenkinek menni kellett, mert nem volt elég hely az utcán. A vonatok sem jártak, úgyhogy mindenki hazagyalogolt, volt aki órákat gyalogolt amíg hazaért.