2014. január 10., péntek

melós

vége van az első hétnek, na.

eléggé kivagyok, iszonyatos mennyiségű információt kellett befogadnom öt nap alatt. nagyon kemény menet lesz ez, az eddigi legnehezebb munkám.

az van, hogy az utóbbi munkahelyeimen azért sok csököttebb agyú kollegina volt, szóval kezdtem azt hinni hogy én  egy ilyen kis zsenigyerek vagyok, hát nem, minden csak viszonyítás kérdése, én sijnisajni bizony csak átlagos szellemi kvalitásokkal bírok. illetve mondjuk szeptember óta nem kellett igazán gondolkodnom, az se sokat segít most, egyelőre kábé a rozsdát szedi le a rengeteg infó.
sok programmal kell sok részfeladatot csinálni.
a fele szókészletet nem ismerem. amúgy magyarul se.
képtelen vagyok elmesélni mivel foglalkozik a cég szóval tessék itt a link, akit érdekel az kattintson ide, de még nagyon sokág nem fogom akarni ezt elmagyarázni: PwC Szóval, a linkben felsorolt szolgáltatások teljeskörű adminisztrációja. Na.

Cserébe. Majdhogynem zavarbaejtő, de mégsem tolakodó kedvességgel és segítőkészséggel halmoz el a csapat amibe belekerültem. A főnök is.
A cég pedig eszméletlen nagyvonalúnak tűnik. Biztos sokatoknak nem meglepő, de engem azért elámított az első nap üdvözlésképpen egy pár kollegával és főnökkel a puccos étteremben ebédelés a cég kontójára, amit mindenki teljesen megszokottnak él meg, mert így nem egyszer történik meg, ahogy hallom. Vagy a heti kétszeri ingyengyümölcs rakomány az irodában. Vagy az, hogy azonnal, - ez itt nagyon nagy szónak számít, a nem túl tanult immigránsok kasztjában- azonnal állandóra vettek fel. Vagy ahol az iroda van.
Meg a kedvesség és segítőkészség, és empátia.

Elég nehéz lesz.
Hétfőhöz egy hétre megyek Londonba, puccos hotel, teljes ellátás, tanfolyam.

lehet hogy erről nem fogok többet mesélni, mert lefáraszt.
de azért szurkoljatok hogy meg tudjam tanulni

Nincsenek megjegyzések: