2012. április 18., szerda

Na, ma befejeztem az elsősegélynyújtó tanfolyamot, klassz volt, izgalmas. (Nincs jogsim, nekem ezek a dolgok nem alapvetőek. Ebben az országban nem kell az autóvezetéshez, szóval nem mindenki szaladgál egy alap életmentő tudással). A cég fizette a tanfolyást, én vagyok egy egész nagy irodának a felelőse. Izgalmas. Soha sem lennék ápolónő, abszolut nem vonz az egészségügy, de ezt hasznosnak tartom. Meg magamat is képesnak amúgy, hogy vész esetén úgy tudjak reagálni, ahogy egy laikustól elvárható amíg nem jönnek a profik.

Bevallom, annak ellenére, hoyg természetesen remélem sose kell majd használni a most szerzett tudásom, egy egészen pici részem szeretne egyszer szívmasszázst adni. (meg hősnek lenni.) A mondjuk vizsgán szanaszéjjel törtem a bábu bordáit, para volt.

2 megjegyzés:

sajtosbrokkoli írta...

Kicsit perverz az az egészen pici részed. Én vonzom a baleseti helyszíneket, és az elsősegélyre szoruló embereket. Rengeteg sztorim van, és hidd el, egy nyílt törés is már nagyon nagy adrenalin sokk a szervezetednek, mert nem látsz ilyet nap mint nap, pedig az még nem is feltétlenül halálos.
Bátor kívánság a részedről.
Egy bordatörés pedig nem nagy ár, ha valaki életben marad. Én megbocsátanék ha megmentenél.

aklübisz írta...

Aztán lehet, hogy pont a szívdobogás része miatt kívánom annyira, az adrenalin ingyen drog, ami nem is veszélyes, és egy csomó ideig kitart, viszont amúgy meg gyáva vagyok hogy generáljam.

Most a nagy a szám mondjuk, de aztán lehet én lennék az első aki elsomfordál (nemhiszem)