A gyerek hétvégén korábban kel mint mi. Hozzászokott a hétköznapokhoz, szóval wm szombat vasárnap is ugyanúgy felkel hatkor kis kaját kiszórni neki, majd visszajön aludni. Persze a gyereknek ez nem elég onnantól kezdve folyamatosan jön az ágyba, purrog, hisztizuk néz, NÉZ.

Mert az ágy az övé. Miután mi elmegyünk dolgozni, a ház az övé. Szóval ne is rinyáljunk, köszönjük meg, hogy maradhatnk, de tiszteljük a területét.

Ritkán dorombol, nagyon ritkán. Ma megengedtük hogy befeküdjön közénk, boldogan vigyorgott, és egy traktor elbújhatott volna szégyenében, és most is:

mert tudja. . .




 és hogy nem maradjon nap politika nélkül, elmesélem hogy olyat tettem, amit soha, soha nem gondoltam volna hogy fogok: lájkoltam a pityingert.