Olvasom a barátaim, üzlettársaim, idegenek blogjait. Kiborít a nyomor, ami értelmes, tanult, jobbra érdemes emberek soraiból dől. Akik tényleg akarnak, és tesznek, és nem jutnak előre tapodtat sem.

Gondolkozom azon, hogy valami nagyon, nagyon értékes dolgot áldoztam fel, a barátok, a család közelségét a nosztalgikus biztonságot, azt, hogy itt egy korombelivel sose fogjuk megérteni egymást, mert nekik a márió nekünk a giana.

Az, hogy tudjuk, most úgy néz ki a helyzet, hogy sose fogunk tudni hazaköltözni.
Nem is akarunk.

Mert jól vagyunk, mert nincsenek anyagi gondjaink, kicsivel a minimálbér felett, belátható időn belül törleszthető nem túl kétségbeejtő mínusszal, ami kábé azért van megt gyorsba' kellett bebútorozni a lakást, kétfajta sajttal a hűtőben.
Normális, biztonságos munkahelyekkel (spec én oda is vagyok a sajátomért, több mint fél éve folyamatosan).
Havi egy két új ruhadarab, és idén is nyaralunk, igaz megint Magyarországon.
És az a legdurvább, hogy most jövök rá, hogy ez az ALAP. ez a minimum, ami járna a szüleimnek, járna Ennek annak, neked.

Nem sok ez, tényleg.Mégis, mennyiszer járatom az agyam, hogy megéri-e. Amikor egy ilyen bevándolóellenes megjegyzést kell beraknom a kosaramba. Vagy amikor valamelyik barátomnak szüksége lenne egy vállra, vagy mikor a család együtt halászlézik.


Aztán rákattintok az indexre, és megint erősebb bennem az érzés, lóóófaszt megyünk valaha is haza (ha fideszre szavaztál; miattad nem. ha a jobbikra, akkor végképp, bár a röhögés végett lehet még dumálnánk veled két-három mondatot.)
Az a gusztustalanul cinikus modor amivel grammonként csipkednek le mindenkiről minden önbecsülést, az életörömöt, a büszkeséget. minden nap egy újabb gyomros, azon csodálkozom, hogy még mindig ennyi fiatal van az országban. Az agymosás. Ahogy értelmes emberek mondják hogy á,nincs itt baj , majd a Viktor megoldja, meg hogy ja, a buzik dögöljenek meg.

elnézést. kibicnek kuss


Ilyesmik. Nehéz úgy blogot írni ha minden okés.