Reggel már teljes hadfelszerelésben álltunk, mikor rájöttük, egy órával kevesebb van, szóval eleve nyeréssel indultunk.
Szépek vagyunk, okosak, viccesek és szeretjük egymást.
Ennyi elég is lenne, nem?
A Brisztoli Múzeumba különleges kiállítás érkezett: tíz rajz Leonardótól. Sose láttam még semmit eredetiben tőle. Az utóbbi években megkedveltem a képeket, festményeket, pedig régebben nem mozgatták meg a fantáziámat különösebben. Rájöttem, hogy nem unalmasak, csak türelem kell hozzájuk.
Most különösen kíváncsi voltam, hogy tényleg van e varázslat egy pár ötszáz éves firkában. Mert kétségtelen Leonardó géniusza, de szkeptikus voltam, hogy mondjuk egy kar képe bőr nélkül nyújthat e többet mint egy kafa nagy festmény egy vásárról, vagy mondjuk Álom és a Démon küzdelme Sandman képregényből. Érted, az csak egy ötszáz éves papír ugyanolyan képpel ami monduk az elsősegély tankönyvemben is van.
De varázslatos volt. És nem lehet elmagyarázni hogy miért, mert az izmok, meg a vénák meg inak, tényleg ugyanazok mint egy anatómiai atlaszban, és a tükörírással felírt jegyezteken is túlteszed magad, de mégis, olyan áhitat fogott el, ami templomban is ritkán.
Klassz kis gyűjtemény, mert van mindenből egy pici, anatómiai vázlatok, fegyvertervek, állatok és növények, divattervezői vázlatok, önarckép, női portré, városkép, és apokaliptikus jelenetek. Csodálatos dolog ezt wmmel megosztani, amikor egyszerre mutatunk rá ugyanarra a piszlicsáré vonalacskára hogy néééézmá!
Vajon mihez kezdhetett volna akár csak azokkal a rajzcuccokkal ami az én hobbidobozomban van? Vagy ha lenne időutazás, akkor miről beszélgethetne mondjuk Teszlával?
És mivel az emberiség folyamatosan szorozza felfele a saját mennyiségét, a nagy számok törvénye alapján most is kell a Földön lennie pár hozzájuk hasonló zseninek, ők hol vannak? Filmeket készítenek, meg lenemennek a Mariana árok aljára? Vagy valami kis faluban a helyi szeméttelepről összegyűjtött kicitkacatokból építenek teleportot?
Szóval tényleg varázslatos volt, nem is néztünk körbe utána, ezt így akartuk hagyni. Vettünk inkább egy hűtőmágnest, meg pár képeslapot, és sétáltunk tovább. Felfedeztünk egy sosemlátott utcácskát, meg beugrottunk egy másik múzeumba , mondjuk oda az egy utcán zajongó tinicsapat eől menekülve, mindig megfogadjuk, hogy ide rendes fotómasinával jövünk aztán sose, szóval a mai kép az tükrös önportré, höh.
Délután meg tojásos nokedlit zabáltunk, ágyba bújtunk. wm -hangosan horkolva-szundikált, én a telefonomon sakkoztam, de mindig kikaptam.
Később azt mondta, KRiááák Kriááák, ami varjúúl annyit tesz, komállak.
Ez pedig itt az egyik rajz amit láttunk :Léda feje Kattintsatok. A googli árt prodzsekt a barátunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése