2009. február 4., szerda

üröm az örömben

szeretem a magyar nyelvet, ez egy remek kifejezés

na arról van szó, hogy végrevégrevégre elkezdték a szupervájzori képzésemet.ennek elképzeli sem tudjátok mennyire itt volt már az ideje, hosszasan tudnék erről mesélni. sőt.
mindenesetre az utóbbi időben már nem csak hisztériáztam, hanem fenyegetőztem is ezügyben, meg állásajánlatokat is nézegettem

lényeg a lényeg, kisfőnök leszek, lesz egy ragyogó pont az itteni önéletrajzomban, plusz jobban is fogok keresni.

az ám, de a mi boltunkban nincs üres hely, valakinek mennie kell az sv-k közül, egy másik boltba, ahol meg gyakorlott sv-ben van hiány.
a másik bolt, na az a veszedelem. mindenki utál ott dolgozni, és mindenki utálja az ott dolgozókat.
és a választás az én kedvencemre réjnire esett. akit mindenkinél jobban szeretek a boltban, aki annak idején kitalálta az egészet, hogy én is sv legyek, aki harcolt is értem, akit majdhogynem még barátomnak is tekintek, és akivel nagyon vártuk ezt az együttdolgozást.
ő még nem is tudja.

nagyon, nagyon rossz ez, és az elmúlt napok beszélgetéseiből arra következtetek, hogy ha ezt megtudja, be is fogja dobni a türülközőt.

és nekem ezzel kell a kollegáim elé lépnem.

pedig még csak nem is a boltvezető találta ki, ő mentette a menthetőt, az ő főnöke jelentette ki, hogy réjni megy, és felvesznek egy új sv-t. erre tudott alek annyit tenni csak hogy nincs új sv, engem képez ki.

egyik szemem sír, a másik nevet
nem lesz könnyű

Nincsenek megjegyzések: