rinya

tudom, hogy nem kéne, de ezen agyalok folyamatosan, nem muszáj elolvasni.
szóval, ma már vezettem műszakot. egy átlag arcnak 6 hét a betanulási idő, én elvileg kettő hét múlva már egyedül fogok dolgozni.
alek a főnököm, teljesen odavan, meg vissza hogy de jó leszek. ezt én is tudom.
a kollegáim egy része ma szembesült ezzel a ténnyel először. tisztelettel, és örömmel fogadták a hírt, és enyhe cinkeléssel fűszerezve úgy forogtak a kezem alá, mintha mindig is a főnökük lettem volna.
tudják hogy szigorú leszek, és tudják, hogy korrekt.
és ez jó.

van egy kiscsaj, kávémester szeretett volna lenni, de nem adtak neki anno lehetőséget, amikor nekem, arra hivatkozva, hogy részmunkaidős, ez őt sem viselte meg annyire, ezer más dolga is van, csak nyárra gondolta jó időtöltésnak hogy kitanulja. erről mindenki jól megfeledkezett.
ma az első dolgom az volt, hogy kivettem a kávégép mellől, valaki mást beállítva, és megkértem hogy csináljon egy kávékóstolást (ami napi háromszor kellene de csak heti kétszer van akkor is csak akkor, ha nekem eszembe jut) totál megilletődött, előkészített mindent, belekérdezgetve, mert el is felejtett dolgokat, aztán eljutottunk oda hogy el kellet magyaráznia a kávét a többieknek, és az elején zavart volt, utána beindult, és olyan boldog volt és jó volt ezt látnom.

szóval minden okom megvan arra, hogy boldog legyek meg büszke, de totál megkeseríti az egészet a réjni-ügy. ma alek elmondta neki, hogy mennie kell, a kebotba, és csak úgy elviharzott, azt hiszem kiakadt.
alig várom, hogy beszélhessek vele, tudom, hogy nem rám haragszik. sőt. tudom, hogy mindig engem szeretett legjobban, és én is őt. és szomorú vagyok, nem lesz kivel cigiznem félórákat a tetőn műszak után, és nem lesz kivel ilyen jókat dumálgatnom, és hiába hogy kollegák maradunk söttöröttö, az nem ugyanaz.

pedig örülhetnék: fenntartások nélkül ő volt a legnépszerűbb az egész főnökségben, és most én leszek az, de nem akarok az lenni, ezen az áron.
meg igazságtalan is az egész, amit csináltak most vele, de ez bonyolult,és azt hiszem hogy a területi vezető robbantani is akart minket egy picit, túlságosan szerettük egymást.
a területi vezető aki egy tejeskávét nem tudna megcsinálni, és aki inkább így rakja ki az embereit, ahogy most a rénit (aki fel fog mondani) és újakat vesz fel, mert nem szereti azokat akik tudják, hogy szart se ér

most a főnökség így áll fel a boltban, szépen lassan majd leírok mindenkit csak úgy emlékül magamnak, ez mégiscsak a naplóm, nem?

alek, a sztórmenedzser: ő egy short double-shot plenty of room americano, megbízható, hatásos, mindig ugyanaz, sosem téveszt. és szükség van rá hogy pörögjön a nap. szeretem, mert keményen dolgozik, és korrekt.

frenki, az eszisztent sztór menedzser, egy új csaj,akinek annyi a bűne csak, hogy új. nem ő tehet róla, amúgy kedves, de jellegtelen mint egy caramel machiato

rózi az öreg bútordarab aki hat év alatt sem tudott feljebb kerürlni a ranglétrán mint szupervájzor, mindenkinél mindent jobban tud, de ezt nem hangoztatja. magasról leszar mindent. hétvégenként már nem dolgozik, és mindeni úgy gondolja, neki kellett volna mennie, r. helyett. én is
kedvelem őt, de valahogy mégse. olyan ő mint egy soya chai tea latte with extra shot of vanilla, csak túúúúúúl édes., túúúl kedves, túúú máccs.
pedig jókat tud tolni, ahogy a barbis stílusával előadja, hogy jaj az a valaki olyan kedves olyan elbűvölő, ha felszakítanád a bordáit akkor szivárványt találnál ott meg tedddymacikat, hát mikor ezt tolta, azt hittem dobok egy hátast a röhögéstől,

meg a réjni, aki az én kedvenc italom, earl grey and camomille tea with honey and lemon.

ehh a picsába.
napi három nagy bögre ilyen teát megiszom

és én.
én friss narancslé vagyok, tömény earl grey teával, meg jéggel összedarálva, sok szerecsendióval, és mézzel. ezt én találtam ki