ma

megjött végre a pakkom
lógok a melóból, betelefonáltam, hogy beteg vagyok, és hazudtam.
halat fogunk enni, szurkoljatok, hogy finom legyen, a halat mindig elcseszem

érdekes volt, szombaton megálltam az uazási iroda kirakata előtt, és egy fuerteventurai út hiredetésére külön kézzel fel volt írva, hogy szórakoztatás éjjel, nappal. ez mondjuk csak annak érdekes, aki tudja, hogy a hugom szórakoztat ott többek közt. ehh. elmeséltem bent, és a főnököm jelezte, hogy akkor bizony lehet, hogy hétfő este már ár is adhatja az üdvözletem neki. úgy legyen, mindig jó érzés amikor kiderül mennyire kicsi a világ.
nem láttam csárlit már több mint egy éve, hiányzik. mi is neki
na ja, az animátorok élete sem csupa játék, és mese.

van egy srác, utcazenész, egy olyan géppel muzsikál, hogy sávonkét csinál a szájával hang, ritmuseffekteket, felveszi őket, aztán amikor olyan 8-10 féléből összerakott egy olyat ami önmagában is megállná a helyét, rászövegel meg énekel.
majd minden hétvégén látjuk őket, a csajával szokott lenni, aki közben árulja a cédéjét, körülöttük mindig tömeg,
hát nem kicsit vagyok oda érte, a zsenialitásnak egyszerűen nem lehet ellenállni.

a bankügyintézőnk egy lengyel srác, aki nem kicsit könnyíti meg az életünket, és mellékesen múltkor elsorolta, hogy osvezete pillango nepstadion keletpajud blaha asztoria. gyerekkorába ide járt az apukjához, mesélte, hogy számukra ez volt a világ legmenőbb országa, a boltok teli, kirakatok, satöbbi, és hogy itt látott először szőlőt, el se hitte hogy ilyen van, és hogy azóta sem evett ilyen finomat. mondtuk neki, hogy ott laktunk bizony az osvezete, egyszer régen.

ilyesmik vannak