téli egerek

esik a hó. esik a hó. esik a hó.
(fingik a ló, seggen csúszik az igazgató)

nincs is más hír az országban, csak hogy esik a hó. megállt az élet, más városokban, van ahol bezártak az iskolák, nem megy a közlekedés, olyasmiket mondanak, hogy csak akkor menjenek az emberek az utcára, ha tényleg feltétlenül muszáj. a kelet európaiak kinevetik őket, ez csak egy egyszerű téli nap, nem ér bokáig sem, de mivel itt ilyen évek óta nem történt, az angolok leblokkoltak.

esik a hó.

itt is, pedig azt hittük nem lesz szerencsénk; brisztolnak különleges mikroklímája van, itt mindig meleg van és jó idő, a többi városhoz képest, de nem került ki minket az "orosz veszedelem". a városlakók nem beszálnek másról, a vendégek dideregnek, forró csokit zabálnak.
mi boldogak vagyunk, én speciel egy éve nem láttam ilyesmit, hatalmas pelyhekben zuhogott majd egész nap, puha tapadós hóemberes hó.
persze nem marad meg, mert brisztolban nem fagy.
wm néha kinéz az ablakon, most, is, és csalódottan mondja, hogy most nem esik.
nem baj majd tíz perc múlva.
vajon tudják ezek mi a hóangyal, meg a szalmazsákozás?

teli van a bolt egerekkel. október környékén jelentek meg először, mikor a belvárost feltúrták az építőmunkások, egész véletlenül pont akkor, mikor a sajtos pirítós felkerült az étlapunkra. nem nyúltak semmihez csak a sajtos pirítóshoz.
én nekik szurkoltam, mert a pirítós büdös volt, utáltam, nem is rendeljük azóta.

amúgy teljesen idióták ezek.
fogják, ledíszkövezik az egész környéket, majd valaki kitalálja, hogy legyen kicsi kék mozaikból rajta egy kacskaringó, ezért feltörik kacskaringósan a vadiúj burkolatot, lerakják a kacskaringót, és újraburkolják.
nem szeretem azt a kék kacskaringót, bár jól mutat, de reggel, ha véletlenül rálépek akkor muszáj rajta végigmenni, és ezzel perceket is veszíthetek


az egereket nem tudjuk legyőzni, egyre többet kínlódunk velük, a kaják megrágva, ha nem tesszük őket az asztalokból és székekből állított tornyokra, új kedvenvük van, a mogyorós muffin. teszik, hogy a sajtot, és a mogyorót szeretik.

az már kevésbé, hogy nem eszik meg rendesen, pici falatkákat harapnak ki, csak a fólián látni szinte, hogy meg van kezdve.

régebben lehetett egy egy csendesebb este látni, heti egy két egeret.
mostanában már majd minden este.
a rágcsálóírtók heti rendszerességgel jönnek ki, mérget pakolnak le, fújnak, faragnak, de másnap reggel ugyanúgy meg van kezdve a magyorós máffin.

a főnökség beleegyezett a ragadósszőnyeg című egérvadászati haditervbe.
kijönnek az irtók, és egy ragacsos szőnyeggel leterítik a boltot, miután mi bezártunk. azt mondják, nem mehetünk be addig, amíg fel nem szedik reggel a ragacsot, mert a csapdába esett egerek a frusztráltságtól vinnyognak, és nem emberi fülnek való az.
meg azt is mondják, hogy így a beragadás irányából ki tudják következtetni, honnan jönnek.
arra vagyok kíváncsi, hogy utána hogy szedik ki őket a ragacsból. vannak elég gusztustalan ötleteim

a főnököm, aki egy 26 éves férfi, retteg tőlük, ez kifejezetten komikus.
néha kap csokiegeret a cipőjébe.

ma csendes napunk volt, egy kicsit mindenki kijött a pult mögül. két perc múlva két egeret is láttunk.nagyon aranyosak, és iszonyú picik, de ez azért már tényleg több a soknál, ez azt jelenti, hogy nyüzsögenk, és bátrak.

a fönököm teljesen kiakadt, hangos toppantásokkal jár körbe, és csapkodja az ajtókat, hátha akkor félnek a közelében.

elkaptam egyet
sarokba szorítottam, és ráborítottam egy vödröt. büszke voltam magamra, de szerintem a büdös kollegám (aki már nem büdös, mert rászóltak, hogy fürödjön) megölte, amikor a vödröt kihúzta az útból, mintha az egér fejét láttam volna alápöndörödni.
mindegy, a vödör most a raktárban áll, rajta egy karton ásványvízzel. biztos ami biztos
felhívták az egérirtókat, hogy jöjjenek, vigyék el, itt ez így szokás.

jó két óra múlva rákérdeztem, hol vannak az egérirtók?

nem tudni mikor érnek ide. hóakadályok vannak.
tíz centisek.

szeretek itt élni