fogadalom

Szóval az idei újévi fogadalmamat nem sikerült betartani. Aki nem tudná, az volt hogy megtanulok németül. Az elején ment is, de unalmas volt egyedül. Ez van. Jövőre majd kitalálok valami mást.

Ami viszont szuper, ha már ilyen visszatekintősdi van, hogy idén egy nagyon régi és nagyon nagy vágyam teljesült, és még mindig járunk táncolni. Véget ért a második szint is, elvileg a Haladó1-es csoportba léphetünk, gyakorlatilag visszamaradunk egy szintet, mert nincs időnk gyakorolni is járni, és jó lenne a tudásunkat megerősíteni.

Mindenkinek ajánlani tudom csak a tánciskolát. Képzeljétek kicsit tudunk már csacsacsázni, keringőzni, kviksztepp, foksztrott, rumba, szamba dzsájv. Mindig úgy gondoltam, hogy ez az alapműveltség egy része, úgyanúgy mint a kottaolvasás, (haszontalannak és elavultnak tűnhet, de amikor abba a helyzetbe csöppensz hogy jó lenne tudni, akkor nagyon nagyot szól hogy tudod. meg amúgy is, na.)

Úgy gondolom a kapcsolatunknak is nagyon jót tett, és wm személyiségén rengeteget valtoztatott ez a cucc jó irányba. Érdekes, hogy ez  például a kajákhoz való viszonyán látszik meg. Mióta rá lett erőltetve hogy kilépjen a komfortzónájából egy dologban, azóta kevésbé gyanakvóan áll hozzá más újdonságokhoz is. Ételekkel kapcsolatban pedig ez volt a legnagyobb probléma, ami zöldség színű, vagy zöldségesnek hangzik  az kategorikus NEM. És nem azért mert nem ízlik, hanem mert nem is kóstolja meg.  Ez borzasztó. A kábítószerezésről még hagyján, de a jó kajákról nagyon fogcsikorgatva mondtam le. Az utóbbi időben egyszer mindent megkóstol. Meg nem veri ki a kezemből a random bogyókat amiket mondjuk séta közben elrágcsálok, pedig két éve még a szedret is mérgezőnek hitte, ha bokorról jött.



-Megcsinálom azt az avokádót.
-Csak nehogy evokádjam magam.
...
-Ez nagyon zöld.
...
-Most nehogy azt hidd hogy te győztél.
-Nem, szerintem te győztél mert mostantól avokádót is ehetsz.