karnevál

a hétvégi karnevál fiscsi-foscsi volt. rövid, szimpla, unalmas, és ráadásul hülye helyen álltunk, úgyhogy mindig előttünk pihentek. szóval alulméretezett flitteres melltartókból ritmusra kibuggyanó fekete csöcsök helyett álljon itt egy művészi fotósorozat rólam. jobb híján.

a ruhához amúgy ódát is írtam, de sajnos elfelejtettem, egy turiban találtam, odavagyok érte



az első pár kép egy aluljáróban készült,
szomoró képet vágós

hoppábecsurogtam

és a klasszul sikerült. ezt a képet szeretem nagyon.

wmmel fotózkodni amúgy nehéz. hátizé nem vagyok az a pózolgatós, nem tudok csücsöríteni, meg kinyomni, behúzni. hosszan meg végképp. szól, hogy csináljam, csinálom, és nem lövi el, hanem szuttyog még fél percig, a kacsaszájam leplöttyed, a levegőt benttartani nem tudom, a medencecsontom kitekeredik, begörcsöl, és akkor fényképez mikor már feladom az egészet.
 és utána elmondja hogy kéne, de szerintem meg úgy, hogy fényképez huszat, és abból majd jó lesz egy, nem pedig úgy, hogy izomgörcsöt kapok mire.

na ezért nincs sok kép rólam

aztán hazabringáztunk, ezer éve akarok már "aklüke magassarkúban a bringáján" képeket, de sajni, az én bicajom kórházban van, a kölcsönbringával meg nem fotózkodok. ennyi,

szerencsére a választott utunk mindenféle gyárépület előtt vezet el, szóvalmég több képet csodálhattok meg. rólam.

például ezen rögtön duplázva, wm játszik.

ide nehéz volt felmászni, mert a falon hemzsegtek a hangyák, én pedig nagyon félek tőlük.
ráadásul ezek különösen agresszívnek tűntek

a családtagjaim szerint a hátulról fotózás nem előnyös. de akkor hogy mutassam meg a cipellőmet, he?

modjuk így, okés:

sokat gondolkodtam azon, hogy fotosoppoljunk e szőrikét a hónaljamhoz, szerintem nagyon odakívánkozik

legközelebb majd arról mesélek milyen wmmel képet szerkeszteni.

-elég. mondom elég.
-...
-elég.
-na tetszik?
-nem, túl sok.
-akkor miért nem szóltál?

ez pedig a ráadás, wm által kommentálva:
kedvesen nevetve lesed fekete emberek fesztelen menetet

köszönjük wmnek a kemény munkáját, csókjaink