ma majdnem elütött egy busz.
az egész abból adódik, hogy nagyon félek azoktól a gépektől, amelyekkel az útburkolatok javítását végzik.
rosszul vagyok az ilyen ütvefúróktól, kiver a víz a betonvágóktól, és tegnap még egy olyat is láttam ami izzó vascsőből nagyonforró gázt fújt magasnyomáson valami speckó kőre
érzem ahogy az erős munkás kezéből kiszabadul a kőtörő, ledönt a lábamrór, és a csontjaimat töri, de még annál is jobban érzem ahogy a kerek penge amivel az utat vágják eltörik, és beleáll a koponyámba. vagy éppenséggel a torkomba ahonnan spriccelne a vér, míg harákolva fulladoznék. persze ugyanez megtörténhet wm-mel is amíg nem vagyok vele, aminek a végkimenetele számomra ugyanaz.
(amúgy ha wmmel vagyok nem gáz, elég megfognom a kabátujját, és megvéd)
egyszer olvastam amúgy egy regényt, vagy novellát, ahol a férfi fejébe beleállt egy fűrészlap, de életbenmaradt, évekig ét vele, csak a személyisége változott meg tőle.
mindegy az ősz iszonyú volt, folyamatosan renoválták a munkahelyem környékét, minden nap félni kellett.
ha az utcán meglátok egy ilyet, akkor átmegyek a másik oldalra, vagy inkább kerülök egy sarkot, nagyon utálok elmenni mellettük. ha a gép különösen veszélyesnek tűnik, és végképp nincs más megoldás, tisztes távolban megállok és várok amíg abbahagyja egy picit, és olyankor elfutok mellette, amúgy mindig elég sietősen haladok el előttük.
ma a bolt előtt díszköveket vágtak, a félujjnyi vastag pengére folyamatosan folyt a hűtővíz, az pedig lassan vájta be magát a kőtömbbe, szörnyű volt, picit megállt, én nekilódultam
ki a busz elé, eppcsak vissza tudtam lépni, és szerencsére pont ot csak lépésben haladhatnak a járművek
remek.
én mondtam hogy veszélyes gépek ezek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése