nna. hétévégn, mivel végre elfogadható volt az időjárás, voltunk kirándulni, Chepstow-ban (továbbiakban csepsztó) sokáig gondolkodtunk hova menjük, de elérhető közelségben ez volt az egyetlen hely, ahova napsütést mondott, és ritka az ilyen azokon a napokon amikor mindketten szabadok vagyunk. általában hétközben süt csak.
csepsztó egy falu tőlünk negyven percnyire busszal,de már Velszben, tudtuk hogy van egy váracska, gondoltuk nagyot nem bukunk rajta, hát menjünk.
mikor a busz beért a faluba egész elszontyolodtunk nem tűnt valami nagy számnak, sőt.
leszálltunk körbenéztünk, és elindultunk arra amerre a táblák mutatták, hogy talán lesz valami.
el is kezdődött, az óváros egy tüneményes kis ékszerdoboz, jajdecuki így jajdecuki úgy, de itt még nem is készültek képek.
egy kellemes kávézóban elfogyasztottuk a reggeli hajtányt, és itt elkezdődött a kényeztetés, valami eszméletlen kedvesek itt az emberek, idegenek jöttek oda, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és hogy érezzük jól magunkat. a végén komolyan be is paráztam tőlük olyan mézesmázosak voltak.


sétálgattunk, találtunk egy kincsesboltot, de be se mentünk igazán, fájt is a szívem nagyon. az első utunk egy templomhoz vezetett, a szokásos gyönyörű brit templomok
ott találtam ezt a peccsvörköt, a város nevezetességei vannak rávarrva, gondolom tetszik Ann-Yu: (kattints rá, és akkor megnézhatad nagyban is)


ezek meg az én nagy kedvenceim, a fekvőhalottas síremlékek, mostantól gyűjteni fogom őket:

szerintem morbidan gyönyörűek.

a folyó partján mentünk tovább, érdekes, mert a túlpart már anglia:
mondjuk apálykor nem a legszebb, de azért így sem rossz, igaz?

végül megérkeztünk a kastélyhoz, na itt már tudtuk, hogy jól döntöttünk:


"Előre!" ordította ekkor Zoltan, és kardjainkat előreszegezve rohamra indultunk.
jja ez nem az a sztori

nna a vár.
1026ban kezték el építeni, hatalmas, de tényleg, óriási területen van. belső kertek, kiszögellések, vízköpók, csigalépcsők, bástyák, pince, minden van, ami kell ahhoz, hogy egy álomvilágba képzeld magad. de minden, hát az milyen már, hogy egy sziklaszirtre épített kastélynak egy kis kiugró tornyocska a vécéje, és az alatta hömpölygő folyóba megy a cucc? hihetetlen gyönyörű volt, vissza kell mennünk, mert annyira tömény gyönyörűség, hogy nem tudtuk feldolgozni.
most ideömlesztek egy jópár képet, klassz lenne ha sorba tudnám rakni, és körbevezethetnélek benneteket, de lusta vagyok hozzá


kilátás egy ablakból:

az első bástyák egyikén:

onnan ha megfordultam ezt láttam:





elöttünk a közpönti épület romjai:

ez az első része:




ez meg a leghátsóból a kilátás:


ez a királykisasszony szobájának az ablaka. figyeld a kis virágfaragványokat, meg a borostyánt. ide csúszós kopott, magas csigalépcsőkön lehetett feljutni

egy másik ablak, máshová néz:



kilátás a középső mellvédről, angliára:

ez pedig a leghátsó rész, ami elvileg a támadásokkal szemben az első volt. kár hogy nincsenek képek a folyósóról ami idevezet:

-
ez a legrégebbi rész, és nekem a kedvencem is, egy óriási nagy bálterem középen. nagyon, nagyon kicsik voltunk, nagyon nagy emberek nyomában:




----




megjött a hírnök:




----




----



egy másik bástya:


volt panoptikum is, régi idők harcosai: kemény világ volt...
és mert ez egy nagyon jól sikerült kép szerintem:



nna így nagyhirtelen ennyit tudunk elfogadható méretűvé varázsolni a 200 fotó közül. remélem tetszettek. majd ha lesz idő rakok még fel párat, de képzelhetitek mennyire szédültünk a végére.és mindezt január közepén. milyen lehet nyáron...

visszamentünk a városba, egy ócskásnál találtam egy gyönyörű ezüst gyűrűt, zöld borostyánnal, megebédeltünk, és nagyon boldogan jöttünk haza.
jók ezek a napok.
nagyon jók