itthon

brisztol nagy szeretettel fogadott vissza magába, meleg van, óriás fellegek úsznak az égen, egyik pillanatban esik, másikban vakítóan süt a nap.
a folyónk, aki a mustársárgától a sötétszürkéig tudja változtatni a színét most acélzöld, és hajnalban bizalmaskodó, majdnem kellemetlenül erős tavasz-szag fogadott mikor kiléptem a házból.
a Kaskelot eltűnt a kikötőből, kihajózott, vége a télnek, a partmenti susnyás pedig zsizseg az ébredezéstől a rohadó levelek alatt.

kissé bizonytalanul állok a lábamon, két hét alatt elfelejtettem angolul, kiestem a rutinból, keresem a szavakat, a kiejtéseket.
(persze a bankkártyám pinkódja kitörölhetetlenül az ujjamba ragadt)

a kollégáim egytől egyig a nyakamba ugráltak hiányoztam nekik, ez jó.
a növényeim nem haltak meg két hét alatt, ez is.
ilyenek vannak