pipacs

Nagyon nyugis az élet, sokat gondolkodok arról hogy mit írjak. De kábé ez történik minden nap: felkelek megreggelizek, bebuszozok melóba (most a Sandment olvasom a buszon). Dolgozok, dolgozok, piknik ebéd a kollegáimmal*, dolgozok dolgozok, hazamegyek** főzök eszünk, csill.

*A munkahelyem olyan, hogy még a legkvésbé szimpatikus ember is könnyedén felkerült volna a jóarc listámra az előző helyeimen. nincs miért morogni.

**Vagy nem megyek haza, barátnőkkel találkozok, macskamenhely, még tánc sincs ,nyáriszünet van, ehh.

Ennyi. Napközben arról gondolkodok mit varrjak és hogyan.
hogy illik e az adott anyag a szabásmintához. hogy hol találok másféle anyagot. hogy milyen cucc van az utcán sétálókon, hogy hogy viszonyul a minta a formához.

Tanfolyamot keresek és gondolkodok.

Hétvégén meg kávézunk sütizünk sétálunk, meg varrok. És ennyi most tényleg, nincs mit mondani. És nem feltétlen rossz dolog ez.

Szóval ez a most hétvégi darab, újfent a Simplicity 1653 szabásmintát használva:

Az anyagot egy icipicit túl nemzetinek érzem; a piros pipacs komoly nemzeti jelképük, a fehér meg annak a vértelen változata, de miert ne, majd ebbe megyek békemenetre a megemlékezések idejen dolgozni.

készült rengeteg kifacsarodott kép is, ahol azt próbáltam az orrotok alá dörgölni kedvez barátnőim, hogy a cipő nem ám torna, hanem kopogós cicasarok (imádom ezt az angol kifejezést, kitten-heel, fogalmam sincs hogy nevezik ezt magyarul), de sajnos egy se lett túl jó, szóval marad az hogy szégyentelenül csk idedobjam  a leginkabb használhatót közelről:

A közetkező ruha fekete-fehér lesz, alig várom a hétvégét.