royal

Elnézést kérek, de komolyan, újabb varrós blog. Néni lettem, ez van. De igazából nincs is nagyon mit jelenteni, május óta tombol a nyár, emberemlékezet óta nem volt itt ilyen,  a szabadidőnkbn sétálunk, kirándulunk vagy heverünk, attól függően mennyire van meleg.

Ezt a ruhát még tavaly csináltam. Azert nem dicsekedtem vele mert szintén nem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel.

Szóval a szabásminta az "NewLook6774". Amikor ezt a ruhát csináltam még közel nem tartottam gyakorlatban ott hogy ennek nekiállhassak, és ettől függetlenül is, abból az időből rengeteg félkész, elcseszett darab van.

A ruha jó méretben, de nem passzol, eláll, különböző méretű darabokat vágtam ki a szabásmintából, lecsúszik, hosszú, rövid, satöbbi, nem is hordtam sokáig. Most viszont már lassan kezdek annyira megtanulni varrni, hogy az elhibázott darabokat is meg tudom javítgatni, szóval most már hordható ez is.
A fazonnal csak annyi a gondom, hogy kicsit túl sok a cici, melóba annyira nem elegáns, de például kirándulósnak teljesen jó.

Mégis amikor erre a ruhára gondolok, akkor azzal a szóval teszem hogy royal, mert annyira odavagyok a mintáért. Ti hogy gondoltok a ruhadarabjaitokra amúgy?

Szóval az anyag. Ezt még Amszterdamban vettem, harmadmagával, a lila-sárga pöttyös anyagot elcsesztem, az ehhez nagyon hasonlóból meg egy nagyon menő szoknyát varrtam majd megmutizom azt is. Csodálatos anyagok voltak, felfoghatatlanul nagy választékban, legközelebb biztos vagy tízzel-tizenöttel jövök vissza.

Nem tudok vele betelni, komolyan.
Ma ebben mentem a szombati bevásárlós sétánkra. Beültünk a megszokott cukrászdánkba, én cseresznyés sajtpitét ettem a wm gazdagos répatortát. Már a felszolgálás után vette észre hogy van benne mazsola (az nem raisin, az sultana. tök-más, értsd meg) Felsóhajtott és betolta a sütit. A szívem pontosan úgy érzett iránta mint a szám a cseresznyés vaníliás sajtpite iránt. Nyami.

A szokásos cukrászdánkba csak öregek járnak, nem is értjük miért, de mindig nyugodt, csendes kellemes. Sanzonok szólnak és a felszolgálók franciául beszélnek egymással.
Ma az összes néni szimpatikusan méregetett, és később az utcán is, szóval van abban valami hogy a ruha mintája arisztokratikus. Fura volt. (vagy tényleg néni lettem.)





A kert a szomszédé, cicaszittelek amíg Amszterdamban  (iszonyú irígy vagyok) nyaral, a nyakláncot pedig egy cseritiben találtam 5o píért, tökcuki