Ez például lime-os robbanócukros fehércsokis négercsók akart lenni, de a Táfelspiccen szar volt a recept,és ez lett belőle. (de tényleg iszonyú szarok ott a remek kaják meg ötletek receptleírásai, de most inkább nem is mérgelődök ez ügybn, fészbukon már megtettem.) Ez után rögtön csináltam egy mokkásat is, azt már a hibákból tanulva, az faint lett.
Az íze ennek is okés lett amúgy bezabáltam ujjal a fóliáról.
Aztán ezt ma csináltam, remek angol szójáték eléggé büszke vagyok rá:
Aztán itt vannak ezek, az Iveta barátnőm iszonyú cuki kisfia, akibe szerelmes vagyok de tényleg.
(mondjuk el kell mondani az anyukájáról, hogy egyetlen egyszer nem sokkolt azzal a kérdés-sorozattal hogy ugyemilyenszépugyemilyenszép, egyszer nem láttam még a kakiját se, pedig épp elmúlt egy éves és azért gyakran találkozunk, soha nem adta a kezembe csak azért hogy utána tudálékosan vigyoroghasson azon hogy mekkora balfasz vagyok a babákkal. Szóval hát így barátok is maradtunk, meg a gyerekét is imádom, így megy ez. Sőt, asszem amióta ezzel a kissráccal haverok vagyunk az összes többi kisgyereket is sokkal jobban tűröm.)
Itt éppen zongorázni tanítom, mert nem lehet elég korán kezdeni.(amúgy eszméletlenül emlékeztet az apukámra valamiért, főleg ha lenne szakálla)
Hát lehet egy kisfiú ennél csehebb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése