2014. március 17., hétfő

filc

Ilyen amikor három évtizedes sebek gyógyulnak be.

Én kábé hat év körül voltam, a hugom négy. Papír-írószerbe mentünk, iskolakezdés előtt.  (a papír írószer bolt máig az egyik legveszélyesebb a pénztárcámra, akkor is nagy szám volt.)
 Elég szegények voltunk, úgyhogy az igazán menő dolgokra sose volt pénze a szüleimnek, szóval a hugom se kaphatta meg az iszonyú szuper minimum 24es, de inkább 36os filctollkészletet.
 Nem tudom mennyire volt tisztában azzal mit csinált, de valamennyi fogalma lehetett arról hogy ez azért nem okés, mindenesetre a filctollkészletet a kis teste köré csavarta a póló alatt.
Én az anyukámtól a pénztártól való távozás pillanatában kérdeztem meg jó hangosan, hogy a tesóm pólója alatt rejtőző filctollat is kifizeti-e.
(mennyire éghetett szegeny anyukám)
Szóval a filctollkészlet az maradt a boltban, amit a tesóm soha nem tudott nekem megbocsájtani.
Én nem is emlékszem rendesen az esetre, halvány emlékeim vannak a boltról talán, de ő állítja, hogy ez kristálytiszta emlék neki, és máig felemlegeti.

Valamelyik nap papír írószerben jártam, vettem egy nagy csomag filctollat, posta.

Ma kaptam üzit, hogy fel vagyok oldozva az én nagy bűnöm alól.




Nincsenek megjegyzések: