igavonó

Csak gyors mesélek a melóról.

Egészen idáig nagyon nehéz volt, két hónapon keresztül nem értettem semmit. Ez nekem nagyon nehéz, én okos vagyok, nekem tudom kell. Utálok segítségért kuncsorogni, itt meg az egész rendszer azon alapul, hogy ha nem tudod kérj segítséget, rendes betanítás nincs, majd belerázódsz amíg csinálod.

Aztán múlt héten egyszer csak kattant valami, és a rengeteg, rengeteg darabka hirtelen összeállt. Még mindig nagyon sok mindent nem tudok, de végre képs vagyok értelmes kérdéseket formálni, és tudom hogy a választ melyik fiókba tegyem.

Cserebe, hirtelen iszonyú mennyiségű valódi munka szakadt rám, szóval nincs is időm élvezni helyzetet, folyamatosan próbálom utolérni magam.
 Szerencsére a kollegák továbbra is jó fejek, és a kilátás az íróasztalomról továbbra is valószínűleg a brisztoli felső 1o%ban van.

 
Ami viszont eléggé zavar, az a személyes céllal számítógép előtt töltött idő drasztikus csökkenése, reggel nincs időm, munka közben nincs időm, buszon inkább olvasnom kellene, estére meg le vagyok rohadva, a hírek, egy-két macskás videó oszt ennyi, de kellene főzni meg táncolni, meg cimborázni, meg egyáltalán.

Szuper lenne annyit keresni, hogy mindketten részmunkaidőben dolgozhassunk.