Az elmúlt héten három nap is nagyon durva köd volt Brisztolban. Konkrétan tej,  kifejezetten félelmetes volt. Az első nap még feltisztult napközbenre, a második meg a harmadik nap egész nap.

Nagyon szeretem ezt az időt, mindhárom nap korábban keltem hogy kimenjek  a kikötőbe kicsit  kattintgatni. Az első nap még nem volt olyan klassz, de legaább visszavittem a trollt a híd alá és kaptam  egy ingyen kávét.
A második nap az különösképpen szuper volt, a harmadik pedig nagyon vicces, ahogy az egész kikötő rajzott a hivatásos fotósoktól, ott lógott mindenk a nyakában három havi fizum, irígyeltem is őket, nagyon. Azt,  meg hogy van idejük kint maradni végképp.

Mindegy itt van  ömlesztve egy pár kép amit csináltam, remélem örültök.

Ezt a képet nagyon szeretem, egy csomószor próbáltam már az árbóczatról meg a lámpásról fotót csinálni, de nem jó mert a másik oldalon építkeznek és mindig bezavarnak a piros daruk.
Hát most nem. Örültem.

Ezzel mg azt bizonyítom, van művészi vénám.

Ez az egyik kedvenc helyem, Emilivel a barátnőmmel mindg idjárunk.

Ezért az utóbbi képért pedig Magyarországon tegnaptól akkor is beperelhető lennék ha nem raktam volna ide ki, Magyarországon tegnaptól kábé büntetik az utcán fotózást. Aki nem hiszi járjon utána, ez az én blogom én így adom elő.