cicamica jaj

A Cica beteg szegény.
 Mert mindig seriffkedik, nem az első alkalom volt hogy sebbel az arcán jött haza. Most is begyógyult sec perc alatt. Aztán hétvégére tiszta zombi lett, gyenge meg minden, hétfőre pedig a hangulata visszatért a szokásosnak, de az arca elkezdett szépen feldagadni. Mint kiderült, a tűhegyes karom pici sebet ejt, de mélyre viszi a bacikat, szanaszéjjel gyulladt belülről az arca. Kedden még póbáltam kamillával borogatni meg kinyomkodni, de szerdára már állatorvos lett belőle, először amióta beházasodott hozzánk.
Paráztunk eléggé, meg kellett gyorsan venni egy szállítódobozt, befújtam nyugtatósprével, úgyhogy elég barátságosan sikerült eljuttatni busszal a rendelőbe. A dokinéni egy varázsló volt. Cica olyan nyugodtan tűrt minden procedúrát hogy teljesen ledöbbentünk, pedig volt minden, két legyet egy csapásra lecsekkoltak mindent. Volt hideg sztetoszkóp meg féregtelenítő tabletta, tapogatás nyomorászás, a szmhéját meg egyenesen kifordította. A mérlegen mégis konkrétan kinyúlt, így:

A diagnózis pedig. A szemével kapcsolatban az a hír, hogy a dokinéni nem merte kiszívni tűvel a cuccot mert túl közel van a szeméhez, szóval 5 nap antibiotikum, és ha utána se jobb a helyzet akkor vissza kell vinni, és altatásban felvágják. Ezen felül pedig van egy, az általunk gondoltnál jóval fiatalabb, egészséges, szépfogú, kiherélt, picit túlsúlyos cicánk. Nagyon nagyon örültünk ezeknek a híreknek.

Szóval ilyenkor ám megállunk és elgondolkodunk azon, hogy Cica lassan három éve a cimboránk, mi így hárman vagyunk egy csapat, és hogy mennyivel klasszabb vele az élet. Nagyon szeretjük meg minden, pedig ordenáré egy pöcs is tud lenni, és épp ezért most kábé folyamatosan nevetjük ki őt nagyon.