édes

Van a cégnél süteményverseny. Nyolc héten keresztül tart, minden hétfőn másik versenyző visz a számára kiosztott témában valamilyen, bármilyen sütit, kekszet, tortát, akármit.
A többiek aztán elküldik a bírónak a pontjaikat, (egytől ötig, külalak, íz, állag, 15 max pont) aki a végén kihirdeti a győztest.
A témák közt van, scifi, dzsungel, tenger, én a felettébb unalmas versenyzés témakört kaptam.

Mivel nem akartam eltört nyakú lovat, vagy bringás vértesztet ábrázoló édességet csinálni, ezért maradt a díszes kalap ötlete, ami az angol lóversenyeken nagy nagy divat.

Szóval ez egy feketeerdő torta meztelenül. Elég finom lett amúgy, leszámítva a csokis piskóta réteget, ami picit cipőtalp lett.

Ez pedig dekorálva:

Csodájára jártak, na. De hozzátenném, hogy azok a nyanyák a jútúbon akik az oktatóvideókat mutogatják mindig azt sejtetik, hogy egy ilyen dekort megcsinálni semmiség. Szólok hogy nem. Két órán keresztül szívtam vele.



Múlt hétvégén rákóci túróst sütöttem. Nem volt itthon baracklekvár, szóval a keresztanyám házi fahéjas körte-őszi lekvárjáből raktam rá. Az a lekvár olyan, hogy az üveg másik  felével leültem a konyhaszékre teljes csöndben, lassan,teljesen üres elmével és együltőhelyemben betoltam az egészet. Rég éreztem magamat ennyire nagy harmóniában az univerzummal, azt kell mondanom.

Amúgy rákóci túrós szar lett, elcsesztem a tésztáját, szóval a tetejét villával lezabáltuk róla, a tepsi fölött állva, hogy ne menjen kárba.