Egy ideje nem szerettem a munkahelyemen. A legkevésbé sem jövök ki a kollegáimmal. Pontosabban egy bizonyossal nagyon nem, a többi meg nem érdekel annyira, hogy beszálljak a fúrásfaragásba. Az utóbbi hetekben volt egy nagyobb balhé, nem meséltem róla, jól jöttem ki belőle, de a modzsóm is a kárát látta , meg az érzelmi kötödésem is. Az a bizonyos lány pedig méginkább rákapcsolt az ellehetetlenítésembe, szóval kifejezetten magányos voltam ha a kettő darab barátnőm nem volt aznap bent. Nyilván nem segít az sem, hogy mindenkit elkezdek mélyen lenézni aki egy ilyenbe belemegy, ha meg lehet arról győzni téged, hogy én szar alak vagyok, anélkül hogy ezt a saját bőrödön tapasztalnád, akkor az a te veszteséged, nem az enyém.
No de mindegy is.
Ezt figyeljétek.
Ma lejött a nagyfőnök Londonból, és bejelentette, hogy a céget tulajdonló cég, eladott minket a picsába, szóval augusztustól mindenki ki van rakva, ő is, mindenki.
Hát, volt nagy zendülés. elvileg van másfél hónapunk, utána meg lesz végkielégítés satöbbi, de eléggé szívóbaszó a szitu.
Mindenki bőgött meg ájuldozott, én csak mosolygtam - az érzelmi kötés a céggel a legutóbbi hacacáré után megszakadt, minden nap azon gondolkodtam hogy lépni kellene. Mondjuk nem így tettem volna.
Mindenesetre a sors eléggé komolyan felsorakoztatta a mimikai repertoárját, az aki mondjuk eléggé keresztbetett nekem, az a sokkal durvábban szívó emberek között van.
Most azért fő az én fejem is, nem voltam erre a műsorra felkészülve, ehh.
(remélem azért a tendencia megmarad, eddig még csak jobb jobb melót kaptam az előzőnél)
Helyzetjelentésünket hallották.
1 megjegyzés:
Nyugi, a fentiek (lehet hogy nem fent vannak, de én már csak így hívom őket :)) mindig mindent a megfelelő időben intéznek. A legmegfelelőbb módon. Egy a lényeg: nyugiiiiiiiii!!!! :)
Megjegyzés küldése