Karacsonyosodunk. Höh. Holnap még fát is veszek, először mióta wm.
Szeretem az angolszászoknál hogy már december elejétől áll a fa sokkal tovább lehet élvezni a hangulatát. Plusz a két hétig fa alatt zizegő gondosan csomagolt ajándékok, mekkora felcsigázás már, szuper.
Ma elgondolkodtam a díszeken, amit fel akarnék rakni rá, de mind otthon van Cs*****n.
Nincs közös karácsonyi szokásunk, nincs kedvenc díszünk amit lestipistopizhatunk, vagy amiért nagyon megszakadna majd a szívünk ha a macska leveri, nincs valami ezeréves borzasztó ronda giccs amit tiszteletből csak felraknánk a fa tetejére. Nincsen egy doboz aminek speciálisan karácsonyszaga volna. Nincsen origami betlehem amit minden évben felállítunk, nincsen olyan olyan kígyó amit jobban látható helyre teszünk, és olyan amit kevésbé.
Kevés holmival utazz - ez a zombiapokalipszis túlélésének az egyik szabálya, de mégis. Öregszünk, és lassan elkezdeném igényelni ezeket a kis nosztalgikus horgonyokat, a sajátjaimat. Mert azok a díszek amiket felraknék a fámra végsősoron a szüleimé, és ott is van a helyük, csakis ott.
A szüleim a nagymamámnál töltik az idei ünnepeket, ő az egyetlen élő nagyszülőm. Az anyum tehát olyan karácsonyfával ünnepelhet amin a díszek az ő nosztalgiájának a zenéjét játszák. Apu szülei már meghaltak. Mivel ő az apum, sose tudok rá úgy gondolni, hogy árva lenne, egy szülő nem lehet árva. Árva az aki még gyerek. Apu viszont már nem ünnepelhet olyan karácsonyfával ami őt viheti vissza a gyerekkorába. (emlékszem még azokra a díszekre is, amikor "átmentünk" szenteste. szupertörékenyek csillogósak és nagyon felnőttesek voltak a szememben, de sosem szerettem őket annyira mint a mi kicsit rondábbjainkat. )
De kellenek-e igazán apunak meg anyunak a gyerekkori díszek? Van nekik sajátjuk.
Nem akarom többé hogy a szüleim karácsonyfadíszei legyenek a Karácsonyfadíszek. Sajátokat akarok wmmel. Szép dolgok ezek.
6 megjegyzés:
szépek a sajátok, de azok a szülői díszek, azok nagyon kellenek...(:elszomorodik)
(mi az első közös díszeinket a padláson "felejtettük" Houstonban - túl sok volt, nem fért be sehová.(:még jobban elszomorodik))
gondolkodtam rajtad is miközben irtam ezt a bejegyzest, meg azon is, hogy a kölkök kabe most lesznek elöször tudatosak karácsonykor,ugye? KIvancsi lennek, majd hogy benned mennyire valtozik at a karacsony, meg hogy a gyaszt meg az emlekezest mennyire nyomjak el a kisklambok.
hát, szerintem még mindig nem igazán fogják, hogy ez mi, de a fa már tavaly is állatira tetszett nekik, most meg már kezdenek dumálni,úgyhogy még izgalmasabb lesz minden:) - szerintem úgy van ezzel az új meg régi élettel, hogy sajnos a szülői hagyományokat, meg kedves szokásokat és emlékeket nem helyettesíti, nem nyomja el semmi. sokat segít, ha van "új családod", de piszkosul fájdalmas,hogy a régi gyakorlatilag megszűnt. az külön fájó pont nekem, hogy a szüleim nem ismerték az unokáikat - á, szar dolog ez sajnos, akkor is, ha ez az élet rendje...egyelőre úgy változott át a karácsony, hogy halálosan szomorú vagyok, mikor közeledik - de ez nyilván változik majd.
Molly nem akartam helyetted válaszolni, de ezt a kulcsmondatot vártam tőled is, hogy : külön fájó pont nekem, hogy "a szüleim nem ismerték az unokáikat". Az összes közül ez az egyik legroszabb, amikor nem osztozhatsz az örömödben azzal, akiket annyira szeretsz, és akiknek annyi mindent köszönhetsz. És soha nem tudod meghálálni hogy jó szülők voltak azzal, hogy megmutatdod mennyi mindent tanultál tőlük, és igyekszel magad is az lenni.
Én mindig azt remélem, hogy valahonnan csak látják mi történik velünk, és a valóság terhének súlya nélkül szemlélik a boldog pillanatokat mosolyogva, békésen.
koszonom minkettotoknek ezt a perspektivat is, szinten ad egy kis elgondolkodnivalot.
Megjegyzés küldése