helyzetjelentős

végre internet.


hosszas szopakodás agyrém és idegzsába után,végrevalahára jippijéé, szóval beköltöztünk a világ legcuibb házikójába, úgy fest.

egy házaspár élt itt nagyon boldogan, évtizedekig, aztán idén nyáron, de lehet hogy már ősszel kórházba kerültek, és két hét különbséggel meghaltak. több mint hatvan évig voltak házasok, voltak gyerekeik, meg unokáik, a hobbijuk a kertészkedés volt. koratavasszal, amikor még hideg volt a levegő, de sütött a nap, kerti székeket raktak az üvegházba, és nézegették a palántákat.nyugodjanak békében.

ezt a szomszédoktól tudjuk.
mikor megérkeztünk ide egy kis levél várt a főbérlőtől (aki valami leszármazottja az eltávozottaknak), hogy szeretettel köszöntenek, és sok boldok percet kívánnak. tudják hogy élvezni fogjuk a házat, sok örömünk lesz a kertben, és ezek és ezek a szomszédaink... pól jobbról, az tinilány ikreivel, márk balról, és ken meg mjuriel szemben.

na, ha már ilyen kisvárosi (tiszta, csendes) környezetbe keveredtünk, tartsunk bemutatkozó partit, pól személyesen szól, hogy dolgozik pont akkor majd legközelebb, márknak(akinek a csengőhangja a vájemszijé) egy képeslapon jelzi hogy majd legközelebb, de ken és magdimjuriel persze örömmel érkeznek.

sütünkfőzünk, én idegeskedek is, átjönnek, mesélnek, nagyon öregek, de megnyugszanak, hogy nem fogunk lovat tartani húspuhításra, és megjegyzik, hogy komoly meglepetések várnak ránk tavasszal a kertünkben.

jó dolgok ezek.

ma integettünk mjürielnek a dolgozószoba ablakából, egy szempillantás múlva már lehelte az ablakot ahogy beleskelődött, beengedtük, pásztázott beszélt lelépett, ajánlom neki, hogy hétvégén hozzon házi csokisütit

majd még mesélek