2010. november 25., csütörtök

csip csirip

A mi kertünk annyira gyönyörű, hogy egy fagyos későnovemberi délután is meg merem mutatni, amikor a napot teljesen etakarják a felhők.

a mi kertünk nagy, és varázslatos, és egy kicsit el is lehet veszni benne. öreg kopott törpék vigyáznak rá, van benne napóra, meg üvegház, meg esővízgyűjtő hordó csappal. nő benne futórózsa, meg golgotavirág, meg aranyeső, meg büdöske, meg egy csomó más növény is amit nem ismerek fel. luca.

szóval alig várom a tavaszt, a meglepetéseket, ez a fotó a hálószobánk ablakából készült, sarkig lesz tárva az ablak minden éjjel.

a mi kertünkben rengeteg madár lakik. ennyi énekesmadarat még nem is láttam soha egy helyen. az ebédőnappalizeneszobában a kandallópárkányon egy kis távcsövet tartunk, és hosszan figyeljük ahogy közösségi életet élnek.
vettünk nekik kaját jól látható helyre akasztottuk. fain.

majd megpróbálok mindről fotót készíteni.

van a szomszédságban egy fekete-fehér macsek is. meglehetősen bizalmatlan, de azt hiszem nem ő a legnépszerűbb eléőlény a környéken, és ezt már tudatosíthatták benne párszor. szívesen levenném a csöngőt a nyakából, annak ellenére, hogy a madárles nagyon nagy műsor.

a minap véletenül felült arra a nagy fára az üvegház mögött, véletlenül, mondom csak nézelődni, ha már erre járt, leült, kicsit, érted pihenni egyet, azt már csak szabad, nem?, a kismadarak a bokrokban zsizsegtek hangosan, egy nagy varnyú, két szarka, meg egy gerle meg biztonságos magasságból méregette.

tavasszal lesz cicánk is.

a mi utcánkban hajnalban rókák kalandoznak, kíváncsian szemeznek velem, amikor kigurulok a kocsibejárónkról a fagyos útra.

élni jó

2 megjegyzés:

Eliza írta...

Hűha! Gyönyörű! :)

chansis

luca írta...

jajj, nagyon klassz, imádom, dejó, hogy végre írtál, üvegházad is van, nagyon klassz! csak sajnos ilyen messziről nem tudom megállapítani, hogy mik ezek...