saját magam hőse vagyok, nap mint nap.
reggel arra ébredek, hogy az ablakunkat ütemesen verik a mellette álló fa lecsupaszodott ágai. ütemre. a vihar ütemére.
felülök, kár arra a tíz percre visszadőlni, attól csak rosszabb lesz. nem fázok, belehelltük a kis szobát, bár a kopogtatásra kiráz a hideg.
tudom hogy most húsz perc tekerés vár rám a sötétben hidegben szélben. más lehetőség bejutni a melóba -innen- nincsen .azon gondolkodom mit vegyek fel. de legalább nem esik.
p pt pt pt ptptptptptptptptptptptpt
jóóuvan, nevetek fel, így az igazi, wm hörög egyet álmában, odabújok, megszaglászom. eszembe jut, hogy azt álmodtam, hogy kifordult a szeme, és a hülyéje nem ment el vele orvoshoz.
felöltözök, pólópulcsikabátcipő, a hűtőből előkapom a tegnap készített szendvicset (ezt később megpuszilom evés közben, olyan fini)
összepakol, világítós bokaszorító, fényvisszaverős szíjak, sapka (holakesztyű)
esik, fúj, csúszik a macskakő, avarcsapdák, útonátszaladórókák
...
szeretem a munkahelyemet, mert száraz meleg világos. teát főzök, átöltözök csinibe.
szeretek bringázni, megérkezek és én vagyok a vasember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése