2009. november 3., kedd

az utolsó nap reggele úgyanúgy kezdődött.
jó dolgok ezek.
szeretem az ugyanúgy kezdődő jó dolgokat.
vároháza, bicajos


kiskávé

kiswaffle (ez nem az igazi fajta, de lévén hétfő reggel az igazis zárva volt)

kiscigi
aztán vettünk friss kroászónt az otthon pihenőknek,

aztán wm azt mondta, hogy sajnálja, hogy nem tudtam legálisan, boltban füvet venni, és ez igazán kedves volt tőle, mert tudja, hogy bár manapság a prioritási listámon ez a dolog már messze nem foglal el olyan fontos helyet mint régen, de azért csak jólesett volna. szóval így öregesen, korareggel, megálltunk egy káfésopp előtt, leadtuk az útleveleinket, bementünk, végignéztem a kínálatot, kiválasztottam egy szimpatikusat, és vettem boltban egy gramm füvet; és az eddig bennem toporzékoló fiatalkori énem boldogan visszahúzódott valami mély és sötét zugba az agyam hátuljában, dédelgetve a képet, hogy de jó lesz ezt majd egyszer megkóstolni.

aztán felkeltek a barátok, megreggeliztünk, és sajnos el kellett indulni.
haza, brisztolba.

ó kedveseim ahány hely ven a világon annyi hazát szeretnék magamnak.
(meg egy legigazibbat végre)

itt most pedig jöjjön egy másik holland előítélet bizonyítása, így a végére
ez itt a vasútállomás előtti parkoló, és a cimboráink ahogy leparkolják a járgányt:




és ez nem csak egy ilyen parkoló, hanem egy a rengeteg közül.
a cégek kerékpárt adnak helyibérlet helyett
mindenkinek van, és mindenki használja, kortól függetlenül, és ez bizony látszik a testalkatokon
soknak kettő is van egy a hétköznapokra, egy a hétvégékre
a legkisebB zsákutcában is van bicikliút,
a körforgók mellett egy bicajkörforgó
toleráns türelmes autósok
bicajosoknak elsőbbség MINDIG
az országban pedig épül a kerékpáros sztráda városok között

mi is egy csomót tekertünk, (bocs a defekt miatt!), és nagyon nagyon élveztük.

ezt hihetetlenül irígylem, és bár brisztol is eléggé bringabarát város, azért ezzel összehasonlítani sem lehet. nemigen értem miért nem működhet mindez más helyeken, országokban is.
vagyis igen, és akkor visszakanyarodtunk a hollandokhoz, a környezettudatosságukhoz, és az egymáshoz viszonyulásukhoz.
kell majd itt is élnünk.

amúgy a barátaink hazaköltöznek magyarországra. mi nem tudjuk felfogni. erős a honvágyuk. már mindennél erősebb.
négy év hosszú idő.

nagyon nagy szeretettel szurkolunk nekik, hgy otthont találjanak.
majd meglátogatjuk őket ott is
szeretünk benneteket

1 megjegyzés:

gyöngyvarázsló írta...

wm úgy néz ki ezzel a szakállal, mint az apám...

dinderri