2009. november 4., szerda

utószó

aztán leszálltunk a londoni vonatról, délután

na a londoni minikalandunkat még elmesélem, okuljatok.
szörnyű volt, de most így visszagondolva már vicces.

szóval londonban volt két és fél óránk a brisztoli busz indulásáig, a vonat és a buszpályaudvar nyolc metrómegállónyira egymástól, a kettő között pedig TT, a kedves lovebokszos ismerős munkahelye, a százszor bezengett híres páb, kérdés? hát persze hogy beugrunk hozzá.

a vasútállomáson már rutinosan megtaláltuk a metrómegállót, no itt lepődtünk meg először, elég sokan voltak, de azért sikerült a metróra feltolulnunk, hát a piroshetesnek is van még mit tanulnia, wm nyakából lélegezve próbáltam leküzdeni a klausztrofóbiámat, ő meg ugyanígy a tömegiszonyát.
örültünk mikor leszállhattunk.

a korcsmát azonnal megtaláltuk, benne TT-t is, aki bizony más képet mutatott mint ami a naplóiból lejött. szóval, az se volt rossz, de így élőben sokkal tökösebb csajszi, kaptunk sört meg narancsfröccsöt, cigiztünk dumálgattunk, óléreztük magunkat, a munkahelye eszméletlenül hangulatos, és szakmai szemmel nézve is le a kalappal azelőtt amit csinál. szóval ráértünk még, ráhagytunk másfél órát a busz indulásáig.

TT azt tanácsolta, hogy ne gyalogoljuk le a hátralévő két metrómegállót, mert hosszabb az út mint képzeljük és úgy döntöttünk, hogy igazat adunk neki, nemhiába ő él itt egy éve. hát elkezdtük a metrólejárót megkeresni,
a csomagban az összes téli cuccunk,
és sokkot kaptunk.
mi egy nyugis kellemes élhető kisárosban élünk, és egy még nyugisabb, kellemesebb és élhetőbb országból jövünk éppen, nekünk ez itt felfoghatatlan volt.
olyan szintű durva tömeg, amilyet még nem láttam, hömpölyög az utcákon, negyed óra egy négysávos úton átkelni, a csomagunkkal,
és a metróra felszállni akarók már a felszínen(!) sorakoznak.

game over.

én nem megyek le egy alagútba ennyi emberrel, wm pedig sehova nem megy ennyi emberrel.
félreállt, és elkezdett káromkodni, én pedig teljesen feleslegesen nyugtatgatni őt.
induljunk el gyalog, van még egy óránk, meglesz az.

jó, átverekedtük magunkat a tömegen, és elindultunk (futva, eddigre wm totál begőzölt rég láttam már ilyennek ) egy hasonlóan zsúfolt utcán ami arra vitt szerintünk amerre menni akartunk. aztán vgre találtunk egy térképet, ami alapján kiderült, hogy tájékozódásból ötös(öm van nekem) de a buszmegálló tényleg nagyon messze van, és egy cseppet sem vígasztaló, hogy csupa híres angol nevezetesség mellett vinne el az utunk.
ekkor már csak háromnegyed óránk volt a buszunkig.
akkor próbáltam egy helyijárat buszra automatából jegyet venni, de elnyelte az apróm, utána futottunk még egy fél kilométert csomagostul -ez az amikor wmre már nem hat semmilyen szép szó(se csúnya),tipor át az egész városon, nem figyel semmire csak hogy ne hagyjon el, de aztán végül le tudtam állítani, vettem buszjegyeket, és vártunk egy buszra amit korábban már kiszúrtam hogy oda megy ahova mi.
vártunk és aggódtunk,
felszálltunk itt már csak húsz perc van a buszunkig,
odaértünk a dugóban vánszorgó helyijárattal
ekkor már csak5
közben párszor elmeséltük egymásnak hogy idejövet is ez volt és akkor elértük, fél óra és csak nevetünk az egészen, ugye?
és leszálltunk, és akkor kiderült, hogy ez nem csak busz hanem még postakocsi állomás is, lófasz csengővel, háromperc, rohanás fejvesztve felalá, wm állj meg, ez már nincs meg, nem találjuk a buszokat, rohanás, káromkodás,wm a busz elvileg egy perce elment, álljmárle
aztán amikor valaki egy ajtóhoz igazított bennünket, hogy arra menjünk, és tényleg, de az az utcára vitt akkor wmben elpattant valami, a táskát lendületből bevágta egy kirakatba (még szerencse hogy le volt húzva a rács) odaszóltam ét hajléktalannak, hogy igen, lekéstük, és? aztán megöleltem wmeet, és akkor utána nagyot nevettünk, aztán elszaladtunk a buszmegállóig, ahol igen, lekéstük, nem nincs pénzvisszafizetés,
nagyonjó rohanás, hogy másik járatot keressünk nemkéne itt éjszakázni ugyebár,
sorbanállás ablakon kidobott pénz,
várakozás
hazabuszozás brisztolba,
taxi

az ágyban pedig már az egészen jót nevettünk.
szeretek wmmel kalandozni

de londonba soha többé nem megyünk. gusztustalan hely az.

6 megjegyzés:

Gingkobiloba írta...

Huhh, elrettentően hangzik, pláne innen faluról olvasva. Komolyan.

(Szóellenőrzés: "drolyz" =? Droid Liz :))

Lez írta...

London tényleg egy ijesztően nagy város, de azért érdemes körülnézni benne. (Mondjuk úgy, hogy nem kell a busz után rohanni). Ha majd mi is közelebb költözünk, megnézhetnénk együtt. Szerintem.

lenti

ui.: a gugli honna tudja, hogy milyen ellenőrző szó illik a a témához?

aklübisz írta...

nem tudja, ezért érdemes az ellenőrzőszókat figyelni

sniccer írta...

ki az a TT?

lucita írta...

szerintem tudom, megmondjam? :)

orkiesis

aklübisz írta...

na