zonntág

na akadt egy kis időm folytatni a hollandiai kalandozásainkat.

a vasárnap reggel már a szokott menetrend szerint indult séta kávé waffle. egy kirakatban láttuk ezt az okosságot, bicajalkatrészekből összerakott predátor, remélem, a tükröződés ellenére is látjátok mennyire ott van:

újabb kép a a megunhatatlan másztrihti városházáról
teljesen kihalt, az egész város, kávézót úgy kell vadászni. mert itt bizony a boltok NINCSENEK NYITVA VASÁRNAP. no és itt volt az a pont ahol végérvényesen beleszerettem ebbe az országba. és tudjátok mi az egésznek a titka? hogy nem azért vannak zárva a boltok mert azt a törvény írja elő hanem mert az emberek így alakították. mert a vasárnap azért van hogy a családoddal legyél, hogy sétálj, meg hogy naplót írj, főzőcskézz, bármi, nem pedog azért hogy soppingolj.nyugalom, békesség. (egy csomó hely hétfőn is zárva van, hogy a szombaton, dolgozni kényszerülteknek is meglegyen a szabadsága)

aztán hazamentünk, és lustiztunk, mert az idő nem akart megjavulni beszélgettünk, ésatöbbi. lustizni jó.

mondjuk nem is terveztünk semmi különöset, mikor kicsit kisütött a nap elmentünk sétálni, nem városnézni, csak sétálni mert az jó.

itt wm az uszályt akarta csak, de szerencsére egész jó kis városkép lett: 215



a városkapu közelről:
napsüt
hátsókert
aztán felmentünk hollandia egyetlen dombjára, (ami nagyon rossz volt a derekamnak) és körbenéztünk

szélkerekek ugye látod? mert így is lehet. (bár spec az németország)

aztán itt a cimbik túrát terveztek a természetben de mi azt lefújtuk, jólesett a városi közeg nagyon jól.
lesétáltunk tehát a dombról, (ahol rengeteg ember volt, merthát a vasárnap a kirándulás napja, nem a vásárlásé)

kertkapu:

le a városba, de egy lakónegyeden keresztül, ahol megint csak elcsodálkoztunk, hogy igen lehet így is élni.
letisztult, egyszerű fényes lakások, benézel az utcáról és látod a hátsó udvart a nappalin keresztül, minden aranyfényben, szerencse hogy ősszel láttuk először

és az emberek sétálgatnak bringáznak, kutyáznak, és ez így van jól

kicsit ücsörögtünk a folyóparton

majd megint a város.
jaj ezt imádtam, és majdnem kimaradt.
szeretettel küldöm minden nőiegyenjogúságharcosnak:



így érez a derekam:majd hazamentünk punnyadni.

sütifőzi, rántotthús, mert f és sz szereti a zolit, aztán csak hevertünk, lábmasszázs, beszélgetések, kaleidoszkóp






majd este hétkor miért ne menjünk el a csodafagyizóba?





jó kis este volt, kár hogy az utolsó.