2009. október 25., vasárnap

néderland cváj

szóval, ott hagytuk abba, hogy végre bent ülünk a barátaink autójában, és robogunk másztriht felé, nagy örömmel.
(főleg wm, aki nem engedte hogy vigyem a csomag felét, mert fáj a hátam, úgyhogy végigcipelte a fél világon a téli szereléseink negyedét, ugyanis a telefonos segítség azt mondta hollandiába megjött a tél, melegen öltözzünk.)

első este csak punnyadtunk, ettünk beszélgettünk, jó volt.

de most már nézzük a második napot.
reggel nagyon sokáig alukáltunk, majd kroászónt reggeliztünk kávéztunk és bevetettük magunkat a főtéren letáborozott piacerdőbe.
nagyon nagyon jólesett nekem, piacozni igencsak szeretek (wmmel még az első randink is piacos volt) és ezt eléggé hiányolom angliában. volt ott minden ami a szemszájnak ingere, nyunyu majdnem vettem neked egy nagy csomag tulipánhagymát, de meggondoltam magam, hogy wm ne cipelje haza szóval fogadd szeretettel a szándékot. klassz volt, élveztem, bevásároltunk egy pár finomságot, én kis füstölt halakat kaptam, tíz darab osszegumizva, eladónéni mondta, hogy fejefarka levág, bele kikapar, aztán uccu neki, hamm, finom volt nagyon.

ami nagyon különleges hogy mindenki beszél mindenhol angolul, de annyira, hogy még a koldus is átvált angolra a hollandról, ha rájön, hogy nem érted, bárhova is mentünk be, már nem is erőltettem meg magam, azonnal ment az angol.
maga a holland nyelv is furcsa, ha van egy kis német előképzettséged, plusz megy az angol, és odafigyelsz, akkor egy csomószor azt hiszed, hogy ezt majdnem érted, pedig nem. egyáltalán nem. és az a rengeteg duplamagánhangzó, az is sokkol, a végefelé már láttam egy táblát hogy snookert lehet játszani itt és itt és nem értettem mi az amíg rá nem jöttem, hogy ez most angolul van.

aztán bringára szálltunk háthogynemár, hollandia bicajozás, nagyon nagyon jól esett. bicajozni klassz olyan helyen, ahol a bicajozást támogatják, de erről majd később írok, jusson holnapra is

majd elkezdtük bejárni a várost. mondjuk én olyan szemmel néztem az egészet, hogy mindenáron hűséges maradok a brisztol iránt érzett szerelmemhez, de a hollandiában töltött pár nap a végére alaposan megingatta az érzéseimet, meg kell hogy mondam

na de jöjjenek már fotók is, eddig még nem is mutogattam egyet sem. előre szólok, az időjárás nem volt nagyon a barátunk, szóval most ne reménykedjetek sok és gyönyörű fotókban ez csak a szemnek volt cukorka, a képernyőn kicsit szomorkás lesz (pedig nem volt az, de nem ám), meg sokszor nem is lehetett elővenni a gépet

kávézó


zmiattam
könyvesbolt:



pirostetejű templom:

az épületek nagyon furcsák voltak az angliához szokott szemünkhöz, fel sem tűnik hogy nálunk nincsenek feszületek meg keresztek, amíg nem kerülsz olyan helyre, ahol meg sok van
karneváli szoborcsoport, odavoltam értük:








ettünk séta közben wafflét is, ami nemzeti eledel, olyan mint a gofri csak finomabb vastagabb, és meleg, porcukros, vagy belga feketecsokival tűzdelt, szeressük. lehet hogy egy goffrisütő bódét kéne felállítanunk (mit szólsz genya?)

itt is együtt élnek a vízzel, máshogy ahogy nálunk, de ez az amit szeretek, mikor egy folyó a városban olyan mint a vérerek a testben


én nem:

park várfalal:

túristafotó a négycsöcsű sellővel
a döglött zsiráf szobra:

kristófnak érdekességek: volt a parkban egy nagy madárröptető abból egy flegma pinty:
meg egy albínó páva:






wm az összes fotóról lemarad:

toronyőr:

jó kis séta volt, aztán hazabicajoztunk, sültgesztenyét ettünk, aztán f és sz csináltak neünk valamit, amit az angol ízekhez szokott érzékeink orgazmusként éltek meg,
jóféle magyaros füstölt sonkás bableves, tejfölös ecetes, gyerekek lehet hogy nektek ez semmiség, de nincs a világon olyan étel amit erre elcseréltem volna, legyen az szarvasgombás kaviár is akár.

és egy meleg fényes lakásban barátokkal főzőcskézni az bizony felbecsülhetetlen érték, csináljátok amikor csak tehetitek, mert ezek azok a dolgok amiktől a lelketek hízik

wm annak örül, hogy van végre net(még ha másik országba is kell érte mennie):

készülődős:
új söröket lehet próbálni, az jó, fotóhoz pózolni, az kevésbé

kérlek ne vágd el a torkát, mert a második fogás az aranygaluska lesz, és azt is megkóstolnám

szerelmespár:
mikor lesz kész?

szerelmespár2: (meg szélmalom, becsüljétek meg magatokat,hollandiában vagyunk):

és a leves:



persze egészséges emberek vagyunk, szóval a vacsit le kell dolgozni, kis sti séta:






és a főtér, ahonnan bár estére eltűntek az árusok, a macskakövek még mindig penetráns füstölthalszagot árasztottak
a disznópörkölő férfi szobra az örökmécsessel
igazából ő találta fel a petróleumot

és a városháza:

aztán szépen hazamentünk, kihagytuk a fürdést, és hatalmasat aludtunk

folytatás következik.

4 megjegyzés:

sniccer írta...

Ebből az "alapanyagból" wm már igazán fasza bajszot borotválhatna magának.

aklübisz írta...

:D

arra nem tudom újra rábeszélni

kisstm írta...

Köszi a szándékot
Ann Yu

lucita írta...

istenem, istenem, el van akadva a szavam. (Lez nagyon jól fogja érezni magát...)

aryll