néderland

na szervusztok gyerekek.

most a roppant kalandos holland utazásunkat fogjuk elmesélni nektek (már ha valaha visszajön a netünk, mert a szolgáltatónk egy hete döcög, és úgy döntöttünk akkor nekünk jó lesz másik is, hogy rohadjanak meg)

szóval, három hónapos késéssel ugyan, de sikerült leszervezni a holland utat, szabadság kirándulás világlátás, és a legkevésbé sem utolsósorban cimborák cimborák cimborák,(barátok) az esetleges honvágyfaktor egyik legnagyobb hozzávalói (rögtön a család után, hangulattól függően felváltva a második helyen a kajákkal)

persze minden jegyünk neten megrendelve, ami pedig mint már említettem megszűnt létezni, úgyhogy szerda éjjel sok rohangászás rendezkedés után végső elkeseredésünkben a felső szomszédhoz kopogtattunk be, hogy ugyan kinyomtathatnánk-e a jegyeinket náluk. jövünk nekik egy wafflével,
szóval

a szárazföldi utazást választottuk, az első utazási blokk a brisztol-london táv megtétele.
kiválasztottunk egy utazási társaságot, aki a különösen olcsó jegyeiről híres, a megaBUS. meg is vettük szépen a buszjegyeket mire csak az volt feltüntetve hogy a vasútállomásról indul, oké, mennek onnan is buszok, semmi gyanús, háromnegyed órával az indulás előtt már kint voltunk, gondoltuk kiscigikiskávé, de azért elővigyázatos emberek lévén először meg akartuk keresni honnan indul a buszunk. kiírás sehol, gyanús, gyanús, olyan harminc embert kérdeztünk meg senki nem tudott válaszolni. telefonos segítség, az is mást mond, nyolc perccel a busz indulása előtt már síkidegek voltunk, azon járt az agyunk, hogy akkor ezt az utat kétszer kell megvenni, megyünk vonattal, remek. végső elkeseredésként wm még egy helyen megpróbált megkérdezni, akik véletlenül tudták, hogy a megaBUS az néha megaVONAT, úgyhogy rohanjunk, bekéretzekedtünk a kijáratnál, elrohantunk csomagostól az utolsó platformig, felpattantunk a london feliratú vonatra, felsóhajtottunk, hogy nekünk már mindenmindegy, a vonat pedig kábé azonnal elindult. hajszál. a kallertől rettegtünk, de elfogadta a szkrínsottal mentett kis papírkánkat (alul a tálcán index lávboksz zsékat konteó-ha nagyon nethiányom lesz majd felragaszom ide a monitorra)
mint jegy

kellemes kis vonatozás után megéreztünk londonba. verőfényes napsütés, a kalpagom még mindig a helyén, a vonat a központba érkezett szóval két perc séta után olyan tíz ikonikus londoni képet azonnal láttunk a temze mellett elsétálva, londonáj, bigben, vatevör, az első szendvicskénket a 3500 éves egyiptomi obeliszk alatt nyammogtuk el, és meg is beszéltük, hogy lehet, hogy az eddigi negatív érzéseink london iránt hibásak, eljövünk ide nemsokára, főleg hogy nagyon megnézném a britissmúzeumot mimindent raboltak össze az évszázadok során.
ezután kényelmesen elmetróztunk a másik vasútállomásra,
és már fent is voltunk a brüsszeli gyorson. ami mondjuk tényleg gyors, mert az utat két óra alatt teszi meg (londonbrisztolkétésfél)
féltem tőle nagyon, mert egyrészt ez nagyon n_a_g_y_o_n gyors vonat, másrészt a csalagúton megy (az ezermillió tonna víz a fejed felett-bár vicces lennék, de ezt most nem fejtem ki)
de egész kellemes volt. a gyorsaságot nem érezni, a csalagút meg csak 20 perc, és a repülést sokkal kevésbé bírom.
ami pedig vicces, hogy wm telefonja él órán belül háromszor pittyegett országváltást

brüsszelben pedig már vártak a barátaink, jajdejójajdejó,jajdejó őket látni, már húsvét óta nem, kocsiba be, másfél óra, autókázás és már meg is érkeztünk Maastrichtbe (innentől másztriht) az úticélunkhoz

vége az első résznek.