15

ennyi zongora van szerteszét brisztolban kerek egy hónapig, kiderítettük.

ma a téren, a munkahelyem mellett, int álltak az indiánok. ha hiszed, ha nem ezek ugyanazok mint akik baján vannak, meg az őrsön, meg szentendrén, ugyanaz a zene, ugyanazok a hangszerek, jelmezek, arcok, felállás, ugyanúgy árulják a cédéiket, meg a kínai fröccsöntött amulettjeiket, csak itt többen hisik hogy tényleg a rezervátumból érkeztek.

kicsit haragudtam rájuk, mert az erősítőjükkel ellehetetlenítették a zongora jelenlétét, felesleges leülni elé játszani
(amúgy megdöbbentő hány jó zongorista van)
leültem azért arra a gömb mögötti padra cigizni, mert bár hűvös őszi idő van, kiskabátos pucsis, és hullanak a levelek is, de nagyon szépen sütött a nap, amikor meghallottam, hogy valaki mebpróbálja túljátszani az indiánokat, nem is rosszul.
átültem a gömbre, és egy ötvenes szőke nő játszott, nem az indiánok ellen, hanem az ő dallamukra valami dzsesszes betétet improvizált, remekül, teljesen feldobta a műsort, pedig volt köztük vagy 100 méter.
aztán egyre több ember állt meg, figyelve a műsort, az egyik a nő segge alá tolta a széket, hogy kényelmes legyen, a másik a táskáját fogta, és élvezte a műsort,
és amikor az indiánok dala végetért, akkoror mindenki megtapslta a nőt, aki meghajolt, az indiánok felé is, akik mosolyogva integettek neki.

szarazélet

aztán a zájpodom véletlenszerűen csupa napfényes zongoramuzsikát adott, egy nagyon jóképő fiú rámmosolygott, aztán a városháza előtt a szél felkapta az esküvői konfettit, és a levegő teli volt rózsaszirommal, de azért nincs szebb menyasszony mint a hugom volt,
és a teszkó előtt összefutottam a kedvenc fedélnélkül árusommal, a nagy vörös medvével, kérdezte hogy vagyok, mert rég látott, már nem a mi boltunk előtt dolgozik, köszönöm jól, én megkérdeztem mi történt a szakállával, és hogy növessze vissza, aztán hogy tekerjek e neki egy cigit, azt megköszönné, leütem a lépcsőre, komótosan megcsináltam a cigarettáját, megköszönte, én balrael

wmnek pedig még mindig nagyon jó szaga van