2009. szeptember 15., kedd

egy rasszista lány naplóbejegyzése

meséltem a kollegáimnak a buzifesztről magyarországon,
elmondom mik voltak a reakciók:
-hitetlenkedő felröhögés,
-arc kézbe temetése majd fej ingatása
-döbbent ijedt arc
-ezek kombinálása
illetve valaki rákérdezett hogy akkor most hol is van magyarország a térképen?
megnyugtatásként közlöm hogy ezek közt volt egy annyira szélsőségesen keresztény lány is, aki hogy úgy mondjam szenteltvizet pisil, már elnézést.

szóval köszönjük szépen az ultrajobbos beállítottságú versenyzőinknek, a remek bizonyítványt, ismét,
és ugyanitt kérem meg őket a naplómból való távozásra, ami innen követezik, már meghaladja a képességeiket, illetve a kurucinfón élő egyenesben megy a gyurcsány kivégzése, kár lenne kihagyni, na szebb jövőt


*


itt az emberek jóval toleránsabbak, sokkal nyitottabb gondolkodásúak.
jó persze itt is vannak nácik, de tőlük a normálisabbja élesen elhatárolódik, sőt itt is van liberális és konzervatív vonal a politikában, akik ha kell simán összefognak (ezt hívják demokráciának) amikor arról van szó, hogy a nácik túl hangosan ugrálnak,
nem vetnek meg senkit a színe, szekszuális, vallási egyéb beállítottsága miatt, ez nem is kérdés,
ellenben ha felszeded a vonatsíneket, vagy zsebtolvajlasz, és elkapnak (márpedig elkapnak hála annak hogy minden be van kamerázva) akkor minden helyi újságban ott lesz a fotód, neved, életkorod, hadd tudja mindenki.

*
én is megkaptam már párszor a rasszista jelzőt, most nem fejtem ki, aki olvas rendszeresen úgyis ismeri az álláspontomat,
nem vagyok hajlandó tolerálni a tolerálhatatlant, és

-fenntartom magamnak a tapasztalatból táplálkozó félelem jogát.-

amennyiben valaki úgy gondolja ez kirekesztés, ám legyen, én inkább önvédelemnek hívnám.

*
raszzizmus. elég durva dolog ám megélni a másik oldalról, nem tudom mennyire volt már ebben részetek.

van a krézilédi

ő tavaly ilyentájt kezdett hozzánk bejárogatni, barátságtalan morc nő. magas, enyhén alternatív stílus, szép, értelmes arc, amin az állandó elégedetlenség ül.
egyszer tanúja voltam, egy kiborulásának ami azért volt, mert kivittem egy járókeretesnek az italát, hogy nekik mindent lehet, satöbbi, nem értettem pontosan.
aztán egyszer nagyon bunkó volt egy kollegámmal is, megjegyeztük magunknak, de sose éreztettük vele
egyik este a délutáni műszakom után sétáltam hazafelé egy kissé sötétebb utcán, előttem egy nő ment ugyanabba az irányba, k.l. pedig szembe velünk. amikor pont egymás mellé értek a nővel, belevágott egy nagyot annak a karjába, majd káromkodva elvonult mellettem, a nő értetlen arccal a karját szorongatta, a mögöttem sétáló két srác elkezdett hangosan nevetni, amire k.l. éktelenül elkezdett velük ordítozni,

én teljesen leblkokkoltam, majd pár perccel később visítva röhögve hívtam fel egy kollegámat, hogy figyeljen mert a vendégünk jön, és nem biztos, hogy jó kedvében van, akkor kapta a krézilédi nevet.

ezután is jött hozzánk, többször, akkor már jöttek a hírek, hogy nem teljesen normális, állandóan panaszkodik, satöbbi, bár az én utcaiverekedős sztorim kissé hiteltelennek tűnt.

aztán egy kolleganőm egyik barátnőjét is megütötte egy nő, ugyanott, ugyanaz a személyleírás , akkor már hittek nekem, a nőt meg mindenki nagyon óvatosan szolgálta ki.

aztán olyan november tájt, ketten zártunk a főnökömmel, aki nemrég kezdett nálunk. általában hárman szoktunk, de valaki beteget jelentett, ezért az egész zárási procedúra késett, és nem raktuk ki az embereket hétkor, viszont negyed nyolc körül amolyan jelzésféleképpen lekapcsoltuk a zenét. mindenki megértette, kivéve krézilédit, aki akkor éppen bent ült, de nem zavart minket a zárásban nem küldtük el.
viszont én elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem magyarul énekelgetni a pult mögött, , ő odajött, és elkezdett velem éktelenül ordítozni, nem is értettem hogy mit, maksz annyit, hogy a kurvaanyám.
erre a főnököm visszaordít neki, akkor már leesett, hogy az én védelmemben, és hát verbálisan ugyan csak, de kibaszta mint macskát szarni.

teljesen elhűlve megkérdeztem hogy mi volt ez, a főnök pedig totálisan kikelve mondta, hogy a műsor az volt, kibaszott emigráns vagyok, foglalom a jó britt pógár elől a munkahelyet, és hogy tényleg a kurvaanyám,

és hogy őrült ribanc, ő nem hagyja hogy egy beosztottjával valaki így beszéljen, meg általában sem, és nem kell hangoztatni, hogy milyen szavakat használt, jó?

(szerinted mennyit nőtt a szememben ezután?)


ezután krézi lédi többé nem jött hozzánk kávézni.
olyan karácsonytájt, (ekkor a boltban dolgozik az angolokon kívül egy lengyel, egy kínai, meg egy indiai) a főnök odajött hozzám, hogy ne kapjam fel a vizet, inkább ő szól, minthogy felkészületlenül érjen de a kérzlédi kint áll az utcán.
odanézek, és látom, hogy gyilkos arccal kitart egy ilyen jobbos blikkszerű magazint, aminek a címlapján ez olvasható, hogy mennyi a minkanélküli, és hogy az emigránsok veszik el a munkalehetőségeket.
szóval a nő ott ált vagy tíz percig, újság feltart, kirakaton keresztül befelé mutat, nekem.
én faarccal dolgoztam tovább, és mikor az angolok bocsánatot kértek tőlem az egész ország nevében, akkor fakadtam csak ki, hogy basszameg, az én adómból fizetik ennek az idiótának a dilibogyóit.

ezután később összefutottam vele az utcán, akkor csak bemutatott, aztán egyszer a bevásárlóközpontban, akkor három kasszával távolabbról mutogatott, meg artikulálta csendesen, hogy fákkjú,
aztán még egyszer az utcán, akkor nagyon durván nekemjött,
és onnantól kezdve másik úton mentem haza,

aztán eltűnt egy időre, hónapokra,
el is felejtettem,

és pár napja egy délután ismét szembejött velem az utcán,
és megpróbált leköpni.




és én megint a hosszabb úton járok haza, és sokat gondolkodtam, hogy milyen érzés a származásod miatt megbélyegezve lenni, mennyire tehetetlenül igazságtalan az egész, mennyire szar félni, és a hosszabb úton menni, meg ilyesmik

gondolkozzatok el ezen ti is.



*

de hogy ne távozzatok a naplómból rossz szájízzel,
még aznap történt, órákkal később, hogy bamba fejjel álltam a fűszerek előtt, és azon gondolkodtam, hogy miért vagyok képtelen egy normális sülthalat csinálni, és egy öreg őszhajú nő odajött hozzám, bocsánatot kért hogy megszólít és hogy tudja hogy nagyon fárszató, de ő remek szakács, adjon e tanácsot. mondom neki, halat sütnék, erre rögtön rákérdez, hogy honnan jöttem, mondom neki félve, magyarország, és hogy én is jó szakács vagyok, de a falunkban az a tradíció, hogy csak a férfiak készíthetik el a halat (mármint csak a halászlét, de ezt úgyse fogja soha megtudni, viszont élvezik nagyon az ilyen sztorikat)
beletúrt a kosaramba, megdícsért a fűszerek láttán, majd mondta, hogy ő velszi, én pedig nem tűnök olyan elveszettnek a halsütéssel kapcsolatban, kért egy puszit nagy nevetve, majd komolyan rámnézett, és azt mondta, hogy látod, nem vagyunk mi ám olyan rosszak, aztán elpárolgott, azt hiszem angyal volt vagy mi

a sülthal pedig szar lett, de haladás, mert ez volt az eddigi legkevésbé szar sülthalam életemben

7 megjegyzés:

lucita írta...

hallod, ez egy ötpontos darab.

coalti

Lez írta...

ez nagyon jó volt!

grices

molly írta...

coalti
grices

mik ezek az izék? titkos társasági zsargon?

lucita írta...

az megvan, hogy
"titkoss, társaság, tittkoss, társaság"?

vothyle

kisstm írta...

Gyere haza, itt nem leszel kirekesztve. Fel se fogsz tünni a sok munkanélküli "paraszt" között.

aklübisz írta...

monty python rulez in dö femili

molly írta...

monty python rulez, ez tény, de ezek szerint hiányoztam bizonyos órákról