kajás

elég régóta főzök rutinból, ami sajna nem jó dolog, de egy igazi gurman híján, minek, wm-nek elég a sajtostészta meg a rántotthús, azért meg nem állok neki varázsolni, hogy én vagy egy nagyon jót egyek, vagy egy nagyon rosszat.
de
ma
ha wm nem jön ki a fürdőből öt perc múlva, akkor egyedül betolom, hát mennyire* finomat csináltam már véletlenül.

nem túl szép, csontozott közepes csirkecomb darabkákat elkezdtem sima olajon lepirítani. mikor míg az egyik fele pirult, addig a még nyers másikra öntöttem kis szójaszószt, fordítás, sütés, erősen megcukrosodott méz, meg bors, fordítás, sütés, minimál fokhagyma, őrölt köménymag, fordítás sütés, szójaszósz., majd egy narancs leve. kicsit főztem vele, aztán leöntöttem a lötyit, még egy kevés mézzel jól megpirítottam, levettem, lötyi vissza, még egy narancs leve, meg a fűszerek , kukricakeményírővel picit besűrít, ropogós husikák vissza bele,

bocsássátok meg ezt a naplóbejegyzést nekem, de egy hét után most érzek először ízeket. nagy az öröm.

*amennyire elcsesztem tegnap a gombapörköltet