senki sem érti, senki nem érzi

szeretetel köszöntjük kedves nézőinket, "téli melankólia" című, most induló, vadonatúj sorozatunk bevezető része alkalmából.

szóval.
az egy dolog, hogy brisztol a leggyönyörűbb, legbefogadóbb város, ahol valaha éltem, hogy ez az a hely, amit otthonomnak tekintek, úgy még soha egy helyet se a földön, hogy ide el tudok képzelni gyerekeket és tisztes öregséget.
az pedig egy másik dolog, hogy wm a családom, mármint úgy értve, hogy ő az első számú ember az életemben, és mindenki más csak ezután jön, (ezt sokáig el sem tudtam képzelni, és persze ez mit sem von le a többiek iránti szeretetemből)

de ma eszembe jutott, hogy "hmmm hmm , elfogyott a selyemfonál"
és nagyon keményen összefacsarodott a szívem.
hiszen senki, sha nem állhat olyan közel hozzád, mint a testvéreid, ugyanaz a vér , pete meg ondó vatevör,
és Genya még hagyján, hiszen őt júniusban láttam, és karácsonykor is fogom, (bár sokért nem adnám ha láthatnám a vigyort a tésztaképén amikor megmutatja AZT a kis gyémántgyűrűt)
de Csárli... Csárlit februárban, és legközelebb áprilisban, az 14 hónap bakker.
rossz dolgok ezek

köszönjük megtisztelő figyelmiket, reméljük számíthatunk önökre legközelebb is,
amely epizód bizony a különösen érdekfeszítő " irracionális indokokből adódó beteges féltés" címet viseli.