egy két hete megjelent majd minden boltban egy tüzijáték-stand, jól van gondoltuk, táraznak a szilveszterre, bár annyira nem értettük miért, hiszen minden még a halovínlázban égett.
ma délután öt óta (még most is) folyamatosan durrognak a petárdák, fütyülnek a rakétág, durrognak a durrognivalók,
értetlenül néztem mi lehet ez, amíg wm el nem magyarázta:
évszézadokkal ezelőtt egy csávó akit úgy hívtak, hogy Guy Fawkes, megpróbálta felrobbantani az angol parlamentet, nem sikerült neki, és az angolok azóta minden évben megünneplik ezt tüzijátékkal.
szerintünk ez olyan morbid amilyen hangulatos
szerda van.
szeretem ezt az országot.
szeretem, szeretem, szeretem ezt a várost, sehol nem ilyen szép az ősz, meg semmi sem, szeretek élni, szeretek itt sétálni, szeretek hazagyalogolni, szeretem brisztolt
és wm-et is nagyon.
minap összebalhéztunk, mert gusztustalankodtam (szerinte) ő meg rámkiabált, hogy ne, és kiment a szobából, várta mikor jövök ki utána röhögve, én meg sírtam a takaró alatt, hogy debunkó
jól ki is ókumláltam, hogy majd hogy állok rajta bosszút, de mikor beértem a munkahelyemre, akkor már ott várt a kedvenc csokim. a rohadék, gondoltam, és már nem is haragudtam rá, és elvetettem az összes csúnya nőcis tervet.
kiskoromban arra tanítottak, hogy a nap le ne menjen a haragommal, itt korán sötétedik, és olyan értékes az életünk, nem szabad, nem szabad azokra megsértődni akiket szeretünk gyerekek!
este már más miatt volt ideges, és olyan jó volt megmosni a hátát és lenyugtatni, és megpuszilgatni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése