halovín

pénteken halovín volt ugyebár, és itt ez minden, csak nem a csendes, befeléforduló emlékezés ünnepe.
ennek fényében wm egy héttel ezelőtt bejelentette, hogy neki bizony be kell öltöznie, az inasnak az edemszfemiliből, kötelező jelleggel, céges szinten, mindenki kapott valami hasonló feladatot.
sokat törtem a fejem, de a költözés miatt most épp alacsony költségvetésen futunk, szóval nagy felhajtást nem engedhettünk meg magunknak

mindeközben az utcákat ellepték a zombik, boszorkányok, vérfarkasok, sorozatgyilkosok, és sok, hasonló kedves népség.
két héttel ezelőtt faragtam töklámpást is, de sajna agylágyulást kapott mielőtt lefotóztuk volna
sokan mondják, hogy halovín így halovín úgy, a nyugat majmolása pfej,
de végignézve a rengeteg kiegészítőn, jelmezen, a fillérekért kapható gyerekruhákon, én nem érzem ezt az ünnepet cikinek, sőt.
szerintem tökjó, hogy mindennap öltönyben/uniformisban kell dolgozni/iskolába járni, és vannak ilyen alkalmak, amikor mindenki kifordulhat kicsit önmagából.

persze, most mondhatnátok, hogy nekünk meg farsangunk van, de a kettőt nem hasonlítanám össze, hiszen te, kedves olvasóm, nagy valószínűséggel te sem mernél busónak öltözve bemenni dolgozni, (az már egy másik bejegyzés témája lenne, hogy sokan cikinek tartják a hagyományőrzést, pedig ejj de jó dolog is az!)

na de vissza wm-re.
kis lépés az emberiségnek, de hatalmas a kapcsolatunknak:
egyhetes vinnyogás, rinyálás, ráhatás, hiszti eredményeképpen ma rá tudtam venni hogy a céges halovín-napra itthon, indulás előtt sminkelhessem ki, és beöltözve befestve indult el dolgozni
verőfényes napsütésben, végig az utcán
bár a beutat elég erősen megszenvedte, (tíz perccel az indulás után már felhívott, hogy telefonos kapcsolatban legyünk, mert MINDENKI ŐT NÉZI) de a munkahelyen kiélvezte minden pillanatát. eszméletlen jól nézett ki, én is elolvadtam tőle, hát még a kollegái, még a céges jelmezversenyt is megnyerte,(jól van, csak másodk lett) három és fél kilónyi cukorkával jött haza.
na és mivel jó fejek vagyunk, álljon itt néhány kép róla:

én boszi voltam, de az közel sem ilyen érdekes, meg utána elmentünk a kollegáival is ünnepelni, szájdert ittam, majd kebabot ettünk, szeretjük a halovint