gasztronóm

elég kétoldalúak az érzelmeim a főzős műsorokkal kapcsolatban, mert a divatkonyhabohócokat megvetem, stálbalzsamecetjudit és társai.

de ma egy olyanba futottam bele
de olyanba

eddig úgy tudtam, olyan, hogy angol konyhaművészet olyan nincs
lehet, hogy tévedtem

a srác egy magas, kissé igénytelen, kócos hajú, 38 körüli ürge, nevetőráncokkal, és kezdődő, de eltéveszthetetlen elhízással, olyan fajtával, amin azért látszik, hogy van mögötte 20 sportos év
őszi gyümölcsök volt a műsor tematikája, gúnyosan vonom fel a szemöldököm, mert ezek tököt zabálnak nyersen, és azt hiszik sárgadinnye, kifordul a belem, és még büszkék is.

azzal kezdődött, hogy elment egy szilvaültetvényre, aminek a gazdái, fogalmam sincs milyen meggondolásból , de 320 fajta szilvát gyűjtöttek be, a srác meg a felét végigkóstolta, hogy vajon melyik a legjobb az ételéhez. de nem ám kisujjeltartva, hanem a fáról, koszosan.
meggyőződésem hogy a felvétel után három napig fosott, már csak a kamerán keresztül annyit és annyi félét bezabált.

-a szilvát megmosta, feldarabolta, és egy tepsibe rakta. barna cukorral megszórta alaposan, majd valami barnásabb lisztet kikevert vajjal,cukorral meg kukoricapehellyel, óvatosan, rászórta a szilvára, előmelegített sütő, és addig sütötte, míg a szilva alul vörös lekvárként zubogott, a tetején a tészta pedig szemmel láthatóan ropogós volt és édes.
forrón kistányérba, és hideg vaníliasodó a tetejére "plum crumble"

jaj remélem emlékezni fogok a többi összetevőjére is.

a következőn totálisan ledöbbentem:
egy fej hagyma nagyobb kockákra vágva, olajon barnára pirítva. mustármag, szegfűszeg, feketebors, rengeteg kisebb-nagyobb almakocka,ecet, kétfajta és majdnem fekete, durva cukor meg némi citromlé, és gyömbér
lekvárnak fölfőzve,
kennyérre, sajttal (imádom a lekváros sajtos kenyeret, hát ezzel eszméletlen durva lehet.)

aztán itt jött a fügebefőtt, amit elfelejtettem (és bár soha nem fog hozzá eljutni itt küldenék egy nagy puszit a mihályákos anyukájának, akit nagyon szerettem)

aztán, elment egy apátságba, ahol egy szerzetes, körbevezette az almáskertjükben. itt csúnya göcsörtös kis almácskákat szedett, amik még csak nem is hallottak a permetről, és ahol a reggeli angol nyirkos ködben az almaszedés a meditáció egy formája, a gyümölcs pedig ennek megfelelően az Isten ajándéka.
no és hogy méltóak legyenek az ajándékra, a szerzetes rögtön meg is mutatta a kis "gyárukat" ahol cidert készítenek
(itt, ha kisebb falukban városokban jársz, sokszor találhatsz söröket, de főleg szájdereket amit egy egy helyi arc, de javarészt szerzetesek készítenek és csak a környéken hoznak forgalomba)
mosta darlálta, a srác tátott szájjal hajolt be a gép alá a friss almaléért, utána a darálékot préselte, erjesztés, kézzel palackozás csírsz

almapuding:
egypudingformát kibélelt vajaskenyér szeletekkel, ezt megtöltötte sűrű karamellizált fűszeres almaszeletekkel, még egy vajaskenyér a tetejére, meg egy alufóliába csomagolt kartontányér, nehezéknek a z ajtókitámasztó kő, sűtő, hipp hopp kész az almapuding

utána egy másik farmert látogatott meg, aki amellett hogy brie-t készített, körtéfákat is nevelgetett a kertjében volt egy fa, ami 1830 ót élt, és termett itt is sokfélét végigkóstoltak, a vackortól a vilmosig, egy-egy falatnál látszott, hogy a srácnak nem csak az arcizmai rándultak össze, de hősiesen elemezgette az ízeket
a tatter sajtjainak a titka pedig az volt, hogy rothadó körtelében mosogatta a sajtot, így a penészréteg a lágy húson körtearomájú volt.
na itt éreztem hogy elkezdenek égni a szemeim

a következő receptnél, pedig konkrétan elbőgtem magam
először kicsi sütőformákban kosárkákat sütött, félig meg (a tészta valami tipikus omlós angol alaptészta, olyan népszerű, mint nálunk a linzer, majd utánajárok)
a kosárkákba tett ebből a sajtból, bőven
majd kétféle körtét karamellizált barnacukron és olajon, egy nagyon savanyút és egy nagyon édeset, ráhalmozta a sajtra
sovány tejszít kikevert egy tojással, meg annak a sárgájával leöntötte, sütő
hát milyen íze lehetett annak, te jóságos, éreztem hogy csorog a könnyem

aztán még volt az egészben főtt vörösboros konyakos fűszeres körte, de ezt már nem írom le, mert wm szerint uncsi,
meg el is felejtettem szerintem a fele összetevőket
háde milyemmá
kész vagyok