felnézek az égre, és látom hogy a nap, az ezerszeresére nőtt, a háztetők felett kitölti a fél eget
tudom, hogy veszített az erejéből, nem veszélyes ránézni, a fénye is enyhült, minden furcsa, erős, vihar előtti színekben tobzódik, az ég alja élénk mocsárszínű, fent pedig zöldeskék
a nap narancssárga, bár, ha sokáig nézem akkor tréfás mert bár a szememet nem égeti ki, de a színlátásomat ki ki kapcsolja pár percre, mint egy rossz tévé vált fekete-fehérre.
közel van, így szabad szemmel jól látni a felszínét, zubogó narancs láva, kitörések, tűztavak, az egész folyamatosan mozgásban van, néha látni ahogy lángcsóvák indulnak meg felénk, és fagynak szét az űrben ami köztünk van
gyönyörű.
bújok wmhez, mert bár tudom, hogy álmodom, annyira nem vagyok magamnál hogy felfogjam, nem oszthatjuk meg az álmainkat is, de aztán lefejelem a könyökét felriadok, és elszomorodom, hogy ebből most kimarad, visszaalszom, és megijedek, mert az, hogy a nap ekkorára nőtt, az valami rosszat is jelent, vége lesz a világnak hamarosan, de addig is nézem, mert iszonyú szép, és igazából mégis meg tudom osztani wmmel.
a legvégéig
és már nem is félek
milyen érdekes, hogy pont tegnap éjjel égett szét egy kisbolygó a föld légkörében, nem?
---
amúgy új net van a házban, irgalmatlan lassú, nem vagyok hajlandó válaszolni egy levélre sem, bocs, majd az új kecóból, villámnetről.
ujjakat keresztbetenni, holnap regel megyünk amúgy lakástnézni
---
van új lakó ebben a házban, a rásszel szobájába költözött be, nem értettem a nevét.
beszélgettünk pár szót a fürdőszoba előtt, bemutatkozásképp, pólóban, zokniban, és alsógatyában volt, ami fordítva volt rajta, így mikor hátatfordított, a gattyer nyílásán pont láttam a segge vonalát. remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése