szvering lédi of dö teszkó

mielőtt elkezdeném a történetet, ha bármi következtetést azért vonnál le mert teszkó, akkor nagyon rossz vonalon jársz, a teszkó itt nem az, ami otthon.

nna. már két hónapja jártam ebbe a belvárosi teszkóba, mert közel van a munkahelyemhez, és a buszmegállóhoz is, amikor nem kell olyan sokat vásárolni mindig ide térek be.

szóval egyszer csk megjelent nicola.
nicola egy magas, vékony deszka nő, egérszín hajjal, egérszín szemmel, egérszín bőrrel, ami eszméletlenül hajlamos a vad elvörösödésre, majd visszaszürkülésre.
mindig a kasszában ül, sose mosolyog, és iszonyú nörvózus természetű a keze állandóan remeg, mintha folyamatosan izgulna.

NEKSZT PLÍZ

az ő sorába kerültem, köszöntem, ő fölnézett egy ezredmásodpercre, megkérdezte, hogy segítsen-e a pakolásnál (ez minden áruházban kötelező kérdés) majd mikor mosolyogva válaszoltam, hogy nem köszi , megy egyedül is, lehajtotta a fejét és azt mondta
fákk jú
egy ezredmásodperc alatt kifutott a vér a fejemből, hátmitképzel, meg ilyesmik, de utána megnyugtattam magam, biztosan félreértettem, nem tudok még annyira angolul,
folyamatosan mormogva pakolta a cuccaimat, és nem tudtam nem hallani, ahogy fákkol meg sittezik.
kicsit kiborultam, de gondoltam szar napja volt, vagy én toltam el valamit,
mindenesetre úgy döntöttem, az ő sorába soha többé nem állok.
vigyáztam is erre, meg nem is volt nehéz, ő úgyis mindig a gyorskasszáknál volt, néha félszemmel rápillantottam, láttam hogy totál idegbetegen mormolva pakolja mások cuccait.
ha jobban odafigyeltem akkor újra és újra megbizonyosodhattam arról, hogy nicola bizony káromkodik

aztán a kényszer egyszer megint az ő sorába vezetett, estefelé, gondolom a műszak se volt rövid, köpött egy köszöést, és utána már csak ez ment
fákk potétó trí bred fákk tú kriszpsz sitt bátter fákk vótör twenifákknájn
ésígytovább
nem mertem ránézni, csak a vörös remegő kezeit bámultam, ahogy mindent áthúz a leolvasó alatt, és éreztem hogy most nemsoká fel kell röhögnöm.
valahogy kibírtam, de ezentúl biztosra mindig az ő sorát választottam, és rájöttem
nicola notórius káromkodó, csendben csinálja, valószínűleg szégyelli is magát miatta, de nemigen tudja abbahagyni
onnantól kezdve mindig nagyon kedves és türelmes próbáltam vele lenni.

pár hete, mikor végeztünk, odaszóltam neki, hogy endhevanájszdéj. ekkor nézett először a szemembe, felemelte a fejét, meglepetten elmosolyodott, zavartan dadogva mondta, hogy jútú, és mikor elfordultam tőle, hallottam, ahogy szeretettel teli hangon maga elé motyogja, hogy
hevafákingnájszdéj


---

*angolul kevésbé tudó olvasóimnak:

szvering lédi of dő teszkó: a teszkó káromkodós hölgye
fákkjú: baszódj meg
sitt: szar (durvább az értelme mint a magyar "szar"-nak, inkább ahhoz hasonlitanám, hogy a picsába)
neksztplíz: kérem a következőt
hevanájszdéj: szép napot
hevafákinnájszdéj: legyen egy kibaszott szép napod