borult, felhős, és az elkövetkező napokban is ilyen idő várható

az angol nyár szünetelteti magát, amióta visszajöttünk.
az előrejelzések szeint így is marad.

hallgatok, mert rosszkedvű vagyok, kicsinálnak minket a frontok, meg a hétköznapok,
menni meg nem tudunk sehova, mert ha hétközben süt is egy picit a nap, hétvégén tutira esik. érdekes, ez már nem is jelentene gondot,- hozzászoktunk, mint az angolok, a csapadék onnantól eső, ha már ők is futnak, addig csak égből hulló áldás- de amikor mennénk hideg is van

persze nincs semmi baj, csak egyszerűen nem történik semmi amiről írhatnék.
kreatívoskodnék, de egyszerűen kicsi az élettér ahhoz hogy nekikezdjek valaminek, arról nem is szólva, hogy kár lenne drága pénzért mondjuk fonalat venni, ha úgysem tudok kötni.

fogyogat a csernyei sonka, egyedül ez mutatja, milyen régen elmúlt már a szabink.

és akkor tetejében még szájmon is elköltözött, a szomszéd, aki az itthoni cigiszüneteimben volt a fény. kicsit féltem, hogy el fog tűnni örökre, de szerencsére szombaton is felbukkant egy kajára, ez jó, őt nagyon szeretjük, azt hiszem, ő a barátunk.

olvasnék magyarul, de a lucától kapott könyvet már az első héten befejeztem, angolul meg egyre kevésbé tudok, úgy érzem, minnél többet tudok. sztivönkinget tudok csak olvasni, meg ehhez hasonló könnyű falatokat, a szépirodalom nem megy egy idegen nyelven.
meg ezzel kapcsolatban még annyit, hogy néha úgy érzem magam mint egy harcos, akinek elvették a fegyvereit, nem lehet éles, kiszámított riposztokat tolni, ha nem tudod a szavakat hozzá.

és tetejébe megszűnt itthonról a lávbox, furcsa, minden oldal bejön, csak az nem, el se tudom képzelni mi lehet ez, de nekem ez olyan, mintha marisnéni tévéje mindig az izaura alatt robbanna le. függő vagyok, ez van.

szurkoljatok, hogy kisüssön a nap