2008. augusztus 11., hétfő

hajolj bele a hajamba


a minap az építőmunkások elvágták az egyik áramkábelt, ennek köszönhetően az üzlet fele elszállt,
nem kellett bezárni, mert a tűzvédelmi ajtók, a kassza meg a kávégép működött, de a zene sajnos off. (a sturbucks amúgy híres arról, hogy igényes zenék mennek, mindig)
mindegy, totál csönd, csak a kávégép szörcsög, a helység félhomályos, mert a világítás egy része is feladta
én a kávégép mögött álltam akkor, és nagy unalmamban elkezdtem énekelgetni, magyarul, hadd örüljenek.
ekkor bejött az az autista srác, akiről talán már írtam, mindegy, a heti szokásos narancslevéért, és beszállt. furcsa monoton hangokat nyögött ki, és nem vette le a szemét rólam
először borzasztó zavarba jöttem. nem tudom elmagyarázni mi okból, de lemeztelenedett az egész szituáció
de azért folytattam

meg kell hogy mondjam, ott a félhomályban, meglehetősen morbid kis duettet adtunk elő. szerintem még borinak is tetszett volna.

aztán másnap a munkások egy olyan vezetéket vágtak el, ami az egész kis negyedünket levágta az éltető erőről, az egész soppingnegyedben elfogyott a szufla, heltendszéfti, mindenhonnan kirakták a vásárlókat, vicces volt.

aztán egy óra múlva összeszedték magukat, visszajött az áram, én pedig rögtön csináltam egy naaaagy valódi tűzriadót véletlenül.

amúgy meg kisollóval rendszeresen lenyírom a szőrt wm-ről, és egy cigisdobozban tárolom.
kiskoromban olvastam a gárfíldban, hogy jon nagynénjének van egy kispárnája dzsontravolta mellszőrével, de erről nem sikerült képet találnom

Nincsenek megjegyzések: