Narancs

mielőtt hazajöttem, bevásároltam, de mivel beteg vagyok és lusta, a busz alső szintjén ültem le, leghátulra, középre. a busz hirtelen indult el, a csomagjaim felborultak, és egy narancs elgurult. végig le a padló lejőén a busz közepéig. utánindultam, de akkor elszökött oldalra, tömeg is volt(majdnem minden ülőhely foglalt volt), nem akartam embereket felállítgatni meg megtornáztani,rázott is a busz, meg égtem is, szóval hagytam a fenébe.
onnantól kezdve a narancs egész úton fel és alá gurult a buszban, de soha nem jött olyan közel hogy felvehessem, pedig ekkorra kialakult egy mélyebb érzelmi kötődés a Narancsom iránt, örültem, hogy szabadon szaladgálhat, de tudtam ez veszélyes rá nézve, mindenféle őt meg nem érdemlő, rá csak narancsként tekintő emberek felvehetik, de akár rá is léphetnek, vagy lerúgják a buszról, és az autók martalékává válhat. rossz érzés volt.
elkezdtem figyelni a kanyarokat, az emelkedőket, a lejtőket, kiszámolva, hogy hol tudnám megmenteni, már élt is a terv a fejemben, amikor egy mentő miatti hirtelen fékezés az egész ritmust felborította, és a Narancs távolabb került tőlem mint valaha. begurult egy lány két sarka közé az egyik megállónál, utána edig az ajtóba, ahol többé nem láthattam őt. pedig már nem is voltunk messze.
hátrafordultam, és azt figyeltem hol hagyhatjuk el, melyik csatornába fog belegurulni, de nem tudtam felfedezni a parkoló autók között, szomorú.
már közeledtünk a leszálláshoz, és én biztosan éreztem a közelségét, titkon reméltem, hogy ott figyel az ajtóban, oda sem figyelve közönyösen lehajolok érte, hazaviszem és méltóképp bánok vele, ilyesmikre gondoltam
odaértem az ajtóhoz, és az a szörnyű kép fogadott, hogy a Narancsom kishíján félbe van hasadva, nyílt seb, röhögő száj, vatevör, iszonyú rosszul éreztem magam, elöntött a bűntudat, hogy nem vigyáztam rá jobban.
némileg perverzen azt figyeltem, hogy hogyan nyitódott csukódott az ajtó, hogy ilyen sebeket ütött rajta.

a probléma az, hogy az én világom nem egykölünálló világ, ahol én megmenthettem volna egy súlyosan sebzett barátom, ez az a világ, ahol egy csaj lehajol egy széttrancsírozott narancsért ami lehet, hogy nem is az övé (ez idő alatt eltelt 25 perc, teljesen kicserélődött az utazóközönség) főleg annak fényében, hogy beáll, a garázsba azonnal takarítják ki serényen.
szóval egy esélyem van, hogy legalább méltóképp helyezhessem örök nyugalomba, ha valami ravasz mozdulattal lerúgom a buszról, és utána felveszem, el is terveztem, hogy így fogok tenni, nem törődve a fel és leszállókkal,

lassít a busz
Narancs is mozdul, a lábam irányába, tudja mire készülök

és ebben a pillanatban a nyíló ajtó egyszerűen elkanalazta előlem, egy elérhetetlen helyre szorítva, engem noszogattak a mögöttem leszállni akarók, lelétem a buszról, meredten néztem Narancsot, a szívemben csak egy nagy üresség tátongott, a busz ajtaja még nagyobbá feszítette a sebet rajta, majd elindult, ezzel egyidejőleg csukva be az ajtajait, de most úgy hogy láttam öbbé nem is ereszti szabadon hanem végkép szétasszírozza a barátom,
nem is mentem át azonnal az úton, hanem inkább követtem még egy darabig az aszfalton csillogó gyümölcslécseppeket, amíg el nem fogytak.

ilyenek történnek velem