twentyfive

duplázok, ejha.

de mióta a délelőtti klassz dolgok történtek, nem állt ám meg a világ.
a jönnek a jó hírek, akkor nem csöpög, akkor ömlik
szóval azóta wm-et hívták egy interjúra, raktárosnak, meg egy megbeszélésre, hogy mi akar lenni ha nagy lesz.
utána engem a már említett kávézóláncból, hogy gratula, jó volt az első két kör, pénteken mehetek a harmadikra, ami már éles, dolgozni kell, és megnéznek, jippijé, ennek nagyon örülök,
majd ezek után: szóval wm jelentkezett egy állásra, amit nem akartam elkiabálni, és ahonnan elküldték pénteken, hogy nem elég a gyakorlata. mozis állás lett volna, úgyhogy az íméljük elég rosszul érintett minket, mert ha 8 év mozis gyakorlat nem elég, akkor mi kell? és első dühében írt nekik egy levelet, ahol udvariasan de érthetően kifejezte a rosszallását, felvetve, hogy talán olvasatlanul dobták ki a jelentkezését.
és mi történt ma délután? na mi? levél a moziból, hogy bocs félreértés, telefonáljon már ideéside, és menjen már be interjúra majd, mert ja tényleg mégis ő kellene, már a jelentkezése óta próbálják elérni, és nem sikerül (aha persze)
(a szám ma már üzenetrögzítőn volt, későn kaptuk a levelet, de holnap ez lesz az első dolgunk)

és ez lenne a legjobb: egy mozis neki, egy kávézós nekem, erre vágytunk, lehet, hogy a hétvégék offosak, de biztos, multis, előléptetős szabályos melóhelyek lennének.

imádkozni, szorítani, kinek kinek vérmérséklete szerint!