vége van az ellenőrös kampánynak, ismét teleszélsz van soron.
de az eddigi ügynökösködéssel szemben, most nem az borít ki, hogy a szart kell tukmálnom, hanem az, hogy nem hiszik el, hogy tényleg jó
megértem szerencsétlent, ezerszer átbaszták már, miért hinné el, hogy kivételesen, tényleg kevesebbet kellene a csóringer nyugdíjából kiadnia.
mondjuk pont egy havi parizeradagnyival a vajaskenyerére, ha annyit mondana, hogy igen. nehéz-nehéz
ellenben az jó, hogy a magasságos tékom pénzéből szociálismunkáskodom. leszarom, hogy eladom a szaros csomagját vagy nem, ahelyett, hogy erőszakoskodnék, kellemesen elbeszélgetek tíz húsz perceket olyanokkal, akikre hétszámra rá sem nyitja senki az ajtót, van valami gondja, vagy csak elmesélne egy részletet az életéből, megpróbálom humorosra venni a figurát, nagyobb energiát fektetek bele, hogy megnevettessem, mint abba, hogy fárasszam az üzlettel-ha már érzem, hogy úgyis nemet mond, persze úgy hogy a beszélgetésekbe belehallgatóknak úgy tűnhessen, csak azért húzom, mert lelkiismeretesen csinálom a dolgom
ma volt pár remek beszélgetésem, kifejezetten élveztem ezt a szar munkát
szerváltam jó receptet öregasszonytól, és flörtöltem bácsikákkal, van meghívásom irodalmi estre, meg ilyesmik.
igazából ha jól belegondolok, egy hónapos jócselekedetadagom megvan
klassz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése