láttam tegnap egy hullát, amit már nagyon rég utoljára, a buszból. nagynak tűnt, de tényleg, hatalmasnak, fekete nájlonnal volt leterítve, de be lehetett alá látni, láttam a kezét, meg a bézbólsatyiját, főleg az volt ami szíven ütött a bézbólsapka. úgy tűnt, hogy elütötték, egy fiatal rendőrsrác vigyázott rá, aki szintén hatalmasnak tűnt.
(minek vigyáznak egy hullára? az már nem megy el, vagy ilyesmi)
nem messze a hullától, egy kereszteződésben állított meg bennünket a piroslámpa, , leghátul ültem, ha hátrafodulok, még nézhettem volna azt a fekete szemeteszsákkal letakart halmot, de már észre is vettem egy érdekesebbet:
egy középkorú férfit, aki sajtos rolót majszolva fordult be a hulla utcájába, pont felé. (tudjátok, az a leveles tésztából készült cső, aminek a közepébe krém van töltve, én személy szerint undorítónak tartom, gej és okádék. na mindegy) szóval emberünk, jóízűen majszolgatja a péksütijét, majd egyszercsak megtorpan, és előremered, a nyakát is kinyújtva. óóójee most fedezte fel a hullát.
látom, hogy a szájában fordul egyet a cucc. ránéz a rolóra, vissza a hullára. megint a rolóra. nyel egyet. tibláb ideoda. majd fogta magát és átment a túloldalra, pedig soksávos út volt, és tutira kényelmetlenségekkel járt.
győzött a roló.
nagyon nevettem
szerintem engem nem zavart volna, az evésben legalábbis nem, de nagyon úgy nézett ki, ahogy a járdán ki volt terülve, hogy át kellett volna lépni.
na azért az gáz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése